Kedves Olvasók!
Köszönöm eddigi figyelmeteket, kommentjeiteket! Fájó szívvel, de úgy döntöttem, abbahagyom ezt a blogot. Nem érkezett elég komment másfél hónap alatt, pedig többször kérleltelek benneteket. Úgy nincs értelme írnom, ha azt látom, hogy kérlelnem kell a kommenteket, mert ez azt jelenti, hogy nem vagyok elég jó írónak. Nem fogom törölni ezt az oldalt, nyugodtan visszaolvashatjátok irományaimat. Köszönöm az eddigi figyelmeteket!
Ezzel a fejezettel búcsúzom tőletek, remélem egy nap folytathatom.
*Tracey szemszöge*
A sofőr, akit sikeresen kirántottam, már emelte volna lábát, hogy rúgást mérjen rám, de én észrevettem, mire készül. Egy gyors és jól irányított rúgást kapott a gyomorszájára, amitől a földre rogyott és egy kicsit rosszul lett. A másik kettő csak nézett egy darabig, hogy hogy-hogy ilyen jól "harcolok". Mire föleszméltek, mindketten felém jöttek, kezüket ütéshez előkészítve. Egy kitérőmanőverrel kikerültem a célzott ütést és egy nagyot ütöttem az egyik gerincére. El nem tudtam volna törni ugyan, de lezsibbasztani bármikor, így a földön kötött ki. A másiknak csak az orrát kellett eltalálnom, hogy vérző sebével foglalkozzon, és ne tudjon megtámadni. Egy jobb egyenes a gyomorszájba, és mindhárom fickót elintéztem. Megigazítottam összekuszálódott hajam, majd megfordultam a "közönség" felé. Mind ámultak, megszólalni is alig bírtak. A csendet végül Kendall törte meg.
-Hogy-hogy így tudsz verekedni?
-Katelyn-nel együtt jártunk judora New York-ban. Amióta odaköltöztek, azóta ez volt az egyik a hobbink. Vagyis 2 két éve.
-Hihetetlen. Még csak meg se sérültél.
-Mért sérülnék meg? Tudok magamra vigyázni. Ha ez nem lenne elég, mindig van a táskámban gázspray.
-Kis felkészült.
Amíg lebonyolítottuk e rövid beszélgetést, a két rendőr elhelyezte a három fickót a második kocsi hátsó ülésére. Beszállt a rendőr, és visszafordultak a rendőrség felé. Mi visszaszálltunk és folytattuk utunkat Katelyn felé.
A sofőr, akit sikeresen kirántottam, már emelte volna lábát, hogy rúgást mérjen rám, de én észrevettem, mire készül. Egy gyors és jól irányított rúgást kapott a gyomorszájára, amitől a földre rogyott és egy kicsit rosszul lett. A másik kettő csak nézett egy darabig, hogy hogy-hogy ilyen jól "harcolok". Mire föleszméltek, mindketten felém jöttek, kezüket ütéshez előkészítve. Egy kitérőmanőverrel kikerültem a célzott ütést és egy nagyot ütöttem az egyik gerincére. El nem tudtam volna törni ugyan, de lezsibbasztani bármikor, így a földön kötött ki. A másiknak csak az orrát kellett eltalálnom, hogy vérző sebével foglalkozzon, és ne tudjon megtámadni. Egy jobb egyenes a gyomorszájba, és mindhárom fickót elintéztem. Megigazítottam összekuszálódott hajam, majd megfordultam a "közönség" felé. Mind ámultak, megszólalni is alig bírtak. A csendet végül Kendall törte meg.
-Hogy-hogy így tudsz verekedni?
-Katelyn-nel együtt jártunk judora New York-ban. Amióta odaköltöztek, azóta ez volt az egyik a hobbink. Vagyis 2 két éve.
-Hihetetlen. Még csak meg se sérültél.
-Mért sérülnék meg? Tudok magamra vigyázni. Ha ez nem lenne elég, mindig van a táskámban gázspray.
-Kis felkészült.
Amíg lebonyolítottuk e rövid beszélgetést, a két rendőr elhelyezte a három fickót a második kocsi hátsó ülésére. Beszállt a rendőr, és visszafordultak a rendőrség felé. Mi visszaszálltunk és folytattuk utunkat Katelyn felé.
Megálltunk. Kíváncsiskodva ránéztem a laptopra, hogy ez-e az a raktárhelyiség.
-Ezt írja.-tájékoztatott mindenkit Kendall.
-Akkor menjünk be.-majd az ajtóhóz sétáltunk. Egy ideig ráncigáltuk, de hiába zárva volt.
-Szabad lesz?-majd hajamból egy hullámcsatot elővéve megpróbáltam kinyitni. Mivel ez nem jött be, így hátrébb küldtem mindenkit és simán berúgtam az ajtót.
*Katelyn szemszöge*
Lassan, de végül magamhoz tétem. Minden erőm elhagyott, esélyem sem volt szétfeszíteni a kezem, ezzel kiszabadítani magam a fogságból. Néha-néha lehunytam szemem a fáradtság miatt, még nem tértem teljesen magamhoz. Ekkor hallottam, hogy valaki birizgálja a zárat, de az ajtó nem nyílt ki. Ekkor valaki berúgta azt.
-Szép volt!-hallottam egy ismerős hangot, majd alakok jelentek meg előttem. Elég kába voltam, alig tudtam valamit is csinálni és majdnem elaludtam. Még éreztem annak a büdös kendőnek a hatását.
-KATELYN!-üvöltötte négy hang egyszerre. Ettől, mintha új erőre kaptam volna.
-Tracey, Kendall, Anyu, Apu! Hogy kerültök ide? Hogy találtatok meg?
-Kérdezd ezt a kis zsenit.-mutatott Anyu Kendall-re, aki egy laptopot mutatott fel.
-Áh. Már értem.-közben Apu eloldozott. Felpattantam, Anyu és Apu ölelő karjaiba bújtam. Néhány kósza könnycsepp hagyta el a szemem. A következő ölelést Kendall és Tracey kapta. Nagyon örültem nekik.
-Ezt írja.-tájékoztatott mindenkit Kendall.
-Akkor menjünk be.-majd az ajtóhóz sétáltunk. Egy ideig ráncigáltuk, de hiába zárva volt.
-Szabad lesz?-majd hajamból egy hullámcsatot elővéve megpróbáltam kinyitni. Mivel ez nem jött be, így hátrébb küldtem mindenkit és simán berúgtam az ajtót.
*Katelyn szemszöge*
Lassan, de végül magamhoz tétem. Minden erőm elhagyott, esélyem sem volt szétfeszíteni a kezem, ezzel kiszabadítani magam a fogságból. Néha-néha lehunytam szemem a fáradtság miatt, még nem tértem teljesen magamhoz. Ekkor hallottam, hogy valaki birizgálja a zárat, de az ajtó nem nyílt ki. Ekkor valaki berúgta azt.
-Szép volt!-hallottam egy ismerős hangot, majd alakok jelentek meg előttem. Elég kába voltam, alig tudtam valamit is csinálni és majdnem elaludtam. Még éreztem annak a büdös kendőnek a hatását.
-KATELYN!-üvöltötte négy hang egyszerre. Ettől, mintha új erőre kaptam volna.
-Tracey, Kendall, Anyu, Apu! Hogy kerültök ide? Hogy találtatok meg?
-Kérdezd ezt a kis zsenit.-mutatott Anyu Kendall-re, aki egy laptopot mutatott fel.
-Áh. Már értem.-közben Apu eloldozott. Felpattantam, Anyu és Apu ölelő karjaiba bújtam. Néhány kósza könnycsepp hagyta el a szemem. A következő ölelést Kendall és Tracey kapta. Nagyon örültem nekik.
Hazafelé menet elaludtam, így Tracey keltett fel, hogy megérkeztünk, és a saját ágyamban aludhatok, nyugodtan.
