6. fejezet - Boldogság netovábbja

Hihetetlen érzés volt. Apukám karjaiba bújva sírtam. Amikor közölte, hogy a nyáron Anyuhoz költözöm, nagyon rosszul éreztem magam. Olyan érzés volt, mintha le akart volna rázni. Ebben a pillanatban éreztem úgy, hogy nem 100, hanem 100.000%-ot kell teljesítenem, hogy egyformán láthassam a szüleimet. Végül a rendező törte meg a csendet.

-Elnézést, nem akarok bunkónak tűnni, de el kéne kezdeni a meghallgatást.

Kibújtam Apu ölelő karjaiból, majd megtöröltem könnyes szemeimet.

-Kezdhetjük.

3 óra van. A mobilom előttem van az asztalon. Az izgalomtól csak nézem és kezemet tördelem. Végül 15:04-kor megcsörren. Ismeretlen számomra a szám. Felvettem.

-Hallo?

-Hallo, Katelyn Tarver-rel beszélek?

-Igen, én vagyok az.

-A szerep miatt telefonálok. Megvannak az eredmények. Gratulálok! Te kaptam meg Jo Taylor szerepét! Kérlek, add meg az e-mail címed, hogy elküldhessük a forgatókönyvet és a szükséges infókat az első forgatási napoddal kapcsolatban.

-Úristen, el sem hiszem, hogy én kaptam meg!-majd diktáltam e-mail címem.

-Remek, köszönöm. Még este elküldjük. Visszhall.

-Köszönöm, Visszhall.-majd kinyomtam.-ANYU! Megkaptam a szerepet!

-Tényleg??!! Tudtam, hogy sikerül!

-És a legjobb az egészben, hogy Aput is láthatom.

A csengőnk hangja hallatszódott. Lerohantam és ajtót nyitottam. Csöppet sem meglepő módon Kendall, James, Logan és Carlos álltak az ajtóban.

-Szia Jo Taylor!-mondták kórusban.

-Máris tudjátok?

-Mit gondolsz, ki döntött?-jegyezte meg Logan.

-Óhh. Olyan jó érzés gondolkodni. Na de irány befelé.-majd arrébb álltam az ajtóból. Mindegyikük otthonosan mozgott, ismerték már a szobámhoz vezető utat. Az ágyamra nem tudtak mind leülni, mivel a laptopom foglalt rajta helyet, megnyitva a Skype fiókomat, amint videochatelek Tracey-vel.

-Itt vagyok, Trace. Csak a fiúk jöttek át.

-Hello.-mondták kézfeltartva, szintén egyszerre.

-Sziasztok!

-Na hol is tartottunk?

-Épp a meghallgatást mesélted.

-Ja, persze. Szóval egy nő behívott, ahol a srácok vártak, a rendező és a producer. És nem fogod kitalálni, ki volt a producer!

-Gőzöm sincs, szóval áruld el!

-Az a személy aki "túl elfoglalt" nyáron és aki kigondolta, hogy erre a nyárra ideköltözöm Anyuhoz.

-Nem mondod, hogy Apukád volt!

-Pedig jobb lesz, ha elhiszed.

-Tracey! Vacsora!-hallottam Trace anyukája hangját!

-Egy pillanat Anyu!-kiáltott vissza.-Úgy sajnálom Katelyn, de mennem kell! Holnap?

-Mindenképpen! Szia!

-Szia. És nektek is szia fiúk.

-Szia.-visszahangozták, majd Tracey kilépett. Én még fennmaradtam.

-Ő a barátnőd?-kérdezte James.

-Igen. Tracey Goss.

-Jó csaj.

-Ez meg fogom írni neki. Na de mit szeretnétek csinálni?

-Gondoltuk lemehetnénk a partra.

-Szupi. 2 perc és átöltözöm.

-Így nem jó?-kérdezte Carlos.

-Nem.-majd kinyitottam szekrényemet és a sötétkék felsőmet, egy kissé koptatott shortot, a párducmintás cipőmet és a szürke kalapom vadásztam elő.

-Jó sok cuccod van.-jegyezte meg Kendall.

-Köszi.-majd kivonultam a szobámból át egyenesen a fürdőbe. Gyorsan átöltöztem, majd visszatértem, ahol a fiúk már vártak. A laptopomat birizgálták.

-Hé, ti meg mit csináltok?

-Semmit.-majd gyors kattanást hallottam.

-Csinos vagy.-jegyezte meg Kendall.

-Köszönöm.-feleltem a kedves bókra kissé elpirultan.-Na indulhatunk.

5. fejezet - Izgulás a legfelsőbb fokon

Reggel mikor felébredtem, ránéztem a naptáramra. Július 6-át mutatott. Fel sem tűnt, hogy ilyen gyorsan eljött ez a nap. Majd kicsit odébb fordítottam tekintetemet. Igen, július 7-éhez be volt nagy, piros betűkkel: "MEGHALLGATÁS". Hirtelen idegesség lepett el és kutatni kezdtem, hova is tehettem a szöveget. Miután felforgattam a szobámat, ráakadtam a papírtömkelegre. Ledobtam az ágyamra, majd lesiettem a konyhába. Anyu már reggelit készített. A kedvencemet, bundás kenyeret. Gyorsan befaltam, majd tudattam vele, hogy mennyire izgulok a meghallgatás miatt.
-Ha ennyire izgulsz, nyugodtam kérd meg a fiúkat, hogy maradjanak, ha vége a ruhapróbának. Segíthetnek gyakorolni, és biztos el is tudják mondani, hogy zajlik a meghallgatás.
-Ez baromi jó ötlet, köszi.-majd cuppanóst nyomtam arcára és felrohantam.
Rögtön a telefonomhoz nyúltam és tárcsáztam Kendall-t.
-Szia. A ruhapróba után nem maradnátok itt segíteni a meghallgatást illetően?
-Persze, hogy maradunk.
-Szupi-mondtam megkönnyebbülten.-Akkor este.
-Igen, este.

Csöngettek. Ránéztem az órámra, az 5 órát mutatott. Ezek szerint egész délután gyakoroltam.
-Nyitom. Te csak gyakorolj!-hallatszódott Anyu hangja. Megnyugodtam, így ismét elmerültem a szöveg részleteiben. Kopogtatnak az ajtón. Ismét órámra pillantottam. 6 óra.
-Szabad.
-Szia Katelyn!-mondák kórusban a fiúk.
-Sziasztok. Annyira örülök, hogy segítetek.
-Ez csak természetes.-majd mindenki elfoglalta a számára legkényelmesebb helyet: Kendall mellettem foglalt helyet az ágyon, James és Logan a székeken, Carlos pedig a földre ült.
-Hozok széket, ne ülj a földön.
-Ugyan, nekem itt tökéletes.
-Te tudod.-azzal elmeseéltek, milyen a meghallgatás.
Általában egy váróteremben ül mindenki, és a szöveget tökéletesítik. Aztán egy nő kijön, szólít, majd bemész vele a szobába, ahol a producer, a rendező és a Big Time Rush várja, hogy elkápráztassuk. Mindezt egy kamera rögzíti és mikor mindenkit felvettek, kielemzik. Általában délután 3 és 4 között tudható az eredmény.
-Hú, ijesztően hangzik.
-Ne izgulj, úgyis minden rendben lesz.
-Remélem. Na de segítsetek gyakorolni a szöveget!
Elkezdtem mondani a szöveget, és a fiúk is a sajátjukat. Minden remekül ment.
-Komolyan, miért izgulsz? Nagyon jó vagy színésznek! Tuti megkapod!-biztatott Logan.
-Köszi, remélem igazad lesz!

Reggel van, szép napsütéses reggel. Minden tökéletes. Csupán egy dolog miatt izgulok. Július 7.-e van, a meghallgatás napja. Ennyire még sosem izgultam. Hogy próbáljam elterelni a gondolataimat, szekrényemhez léptem, és előkerestem a világosszürke, bő ujjú felsőmet, egy fekete övet és a fekete nadrágomat amivel beköltöztem a fürdőbe.

Letusoltam és megmostam a hajam. Ez 30 perc alatt sikerült. Megszárítottam hosszú, szőke hajam, majd kivasaltam. Felöltöztem, majd visszamentem a szobámba. Előkerestem a fekete magassarkúmat, fekete kiegészítőimet, napszemüvegem és kistáskámat. Ez utóbbiba került bele a telefonom, a pénztárcám és papírjaim, na meg persze a szöveg. Elindultam a meghallgatásra.

Kitöltöttem a lapot, miszerint megjelentem és adataimat is kitöltöttem. Leültem a legkényelmesebbnek kinéző bőrfotelbe,, és újra és újra elolvastam a szöveget.
-Katelyn Tarver!-szólított a hölgy.-Gyere velem, kérlek!
Nem ellenkeztem, beléptem köszöntem a fiúknak, hiszen jó rég ismertem őket. A rendezőnek is köszöntem, mivel őt láttam a fiúk után először az asztalnál, majd odébb hajtottam a fejem. Meglepetten láttam a producer arcát. Nem törődve senkivel, odarohantam hozzá, és zokogva megölelte.
-Szia Apu!

4. fejezet - Kellemes délután

-Anyu, merre találok vázát?
-Lent a nappaliban van egy üres, de miért kell?
-Kaptam egy rózsát.
-És kitől?
-Egy cetlin egy K betű állt. Úgyhogy szerintem Kendall volt.
-De kedves.
Majd leszaladtam a vázáért, és meglepetésemre ott is egy kis cetli várt rám. Ez állt rajta:"Láttam, hogy van görkorid, így remélem holnap délután 3 körül eljössz velem a parkba. K"
A rózsát beletettem a vázába, és szóltam anyunak, hogy holnap elmegyek korizni Kendall-el. Beleegyezett.

 Másnap délután 2 körül elkezdtem készülődni. Előkerestem a az 'I <3 ME' feliratos trikómat, egy világos csőfarmert és a halványpink vászoncipőmet.

Beköltöztem a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, majd felöltöztem. Furcsa módon 30 perc alatt elkészültem. Visszaszaladtam a szobámba, hogy befújjam magam egy leheletnyi parfümmel. A számomra legkedvesebb illatút választottam ki, a vattacukrosat. Egy-két fújás a nyakam környékére és kész voltam. Felszaladtam Anyuhoz, hogy nem látta-e a korim.
-Anyu, merre lehet a görkorim?
-Lent a nappaliban a szekrényben.
-Remek, köszi.
Majd puszit nyomtam arcára és lementem megkeresni. 10 perc keresgélés után megtalálta. Felpróbáltam, hogy még jó-e rám. Csodák csodájára még megfelelő méretű volt. Ránéztem az órára. Az 14:45-öt mutatott. "Pompás, ha most elindulok, épp háromra odaérek."-gondoltam. Levettem cipellőm és felhúztam a korit.
-Szia Anyu! Majd jövök! HA kellek van nálam mobil!
-Rendben, szia! Érezd jól magad!
-Oké.

10 percnyi görkorcsolyázás után megérkeztem a parkba. Tekintetemmel Kendall-t kerestem az egyik padon. Beljebb gördültem, hátha ott lesz. Szétnéztem és egyszer csak két kéz hirtelen megrántja a vállamat. Az ijedségtől el is estem.
-Jujj, ne haragudj!-mondta Kendall és felsegített.-Jól vagy?
-Igen-igen. Jól megijesztettél!-szidtam le pajkosan.
-Ne haragudj! Csak emlékezetes találkozást szerettem volna.
-Hát az sikerült. Amúgy, hogy-hogy elhívtál?
-Szerettem volna veled tölteni ezt a napot.
-Óóó-mondtam kissé elpirultan.-És mit szeretnél csinálni?
-Először egy pizzát.-csillant fel a szeme.
-Rendben. Guruljunk.
Azzal elkezdtük a keresgélést. Los Angeles-ben több tucat pizzázó van, de mi persze egyet se találunk.
-Nem tudod merre van a pizzázó? Hány évig éltél anyukáddal?
-Nem tudom, mivel utoljára itt 2 éve pizzáztam-jegyeztem meg csípősen.
Miután ezek elhangzottak, 10 perc után megtaláltuk a pizzázót. Ettünk és a pincér meg a szakács biztos vicces kedvükben voltak, mivel egy hatalmas szív alakú pizzát hoztak.

Csináltunk egy-két képet a pizzával, majd megkértük a pincért, hogy csináljon kettőnkről is egy képet. Kedves ember volt, így megcsinálta. Megnéztük, majd hazakísért.

-Köszönöm ezt a felejthetetlen napot! Tényleg sokáig emlékezni fogok rá.
-Azért, mert megijesztettelek, ugye?-mondta viccesen.
-Azért is-majd megöleltem.