4. fejezet - Kellemes délután

-Anyu, merre találok vázát?
-Lent a nappaliban van egy üres, de miért kell?
-Kaptam egy rózsát.
-És kitől?
-Egy cetlin egy K betű állt. Úgyhogy szerintem Kendall volt.
-De kedves.
Majd leszaladtam a vázáért, és meglepetésemre ott is egy kis cetli várt rám. Ez állt rajta:"Láttam, hogy van görkorid, így remélem holnap délután 3 körül eljössz velem a parkba. K"
A rózsát beletettem a vázába, és szóltam anyunak, hogy holnap elmegyek korizni Kendall-el. Beleegyezett.

 Másnap délután 2 körül elkezdtem készülődni. Előkerestem a az 'I <3 ME' feliratos trikómat, egy világos csőfarmert és a halványpink vászoncipőmet.

Beköltöztem a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, majd felöltöztem. Furcsa módon 30 perc alatt elkészültem. Visszaszaladtam a szobámba, hogy befújjam magam egy leheletnyi parfümmel. A számomra legkedvesebb illatút választottam ki, a vattacukrosat. Egy-két fújás a nyakam környékére és kész voltam. Felszaladtam Anyuhoz, hogy nem látta-e a korim.
-Anyu, merre lehet a görkorim?
-Lent a nappaliban a szekrényben.
-Remek, köszi.
Majd puszit nyomtam arcára és lementem megkeresni. 10 perc keresgélés után megtalálta. Felpróbáltam, hogy még jó-e rám. Csodák csodájára még megfelelő méretű volt. Ránéztem az órára. Az 14:45-öt mutatott. "Pompás, ha most elindulok, épp háromra odaérek."-gondoltam. Levettem cipellőm és felhúztam a korit.
-Szia Anyu! Majd jövök! HA kellek van nálam mobil!
-Rendben, szia! Érezd jól magad!
-Oké.

10 percnyi görkorcsolyázás után megérkeztem a parkba. Tekintetemmel Kendall-t kerestem az egyik padon. Beljebb gördültem, hátha ott lesz. Szétnéztem és egyszer csak két kéz hirtelen megrántja a vállamat. Az ijedségtől el is estem.
-Jujj, ne haragudj!-mondta Kendall és felsegített.-Jól vagy?
-Igen-igen. Jól megijesztettél!-szidtam le pajkosan.
-Ne haragudj! Csak emlékezetes találkozást szerettem volna.
-Hát az sikerült. Amúgy, hogy-hogy elhívtál?
-Szerettem volna veled tölteni ezt a napot.
-Óóó-mondtam kissé elpirultan.-És mit szeretnél csinálni?
-Először egy pizzát.-csillant fel a szeme.
-Rendben. Guruljunk.
Azzal elkezdtük a keresgélést. Los Angeles-ben több tucat pizzázó van, de mi persze egyet se találunk.
-Nem tudod merre van a pizzázó? Hány évig éltél anyukáddal?
-Nem tudom, mivel utoljára itt 2 éve pizzáztam-jegyeztem meg csípősen.
Miután ezek elhangzottak, 10 perc után megtaláltuk a pizzázót. Ettünk és a pincér meg a szakács biztos vicces kedvükben voltak, mivel egy hatalmas szív alakú pizzát hoztak.

Csináltunk egy-két képet a pizzával, majd megkértük a pincért, hogy csináljon kettőnkről is egy képet. Kedves ember volt, így megcsinálta. Megnéztük, majd hazakísért.

-Köszönöm ezt a felejthetetlen napot! Tényleg sokáig emlékezni fogok rá.
-Azért, mert megijesztettelek, ugye?-mondta viccesen.
-Azért is-majd megöleltem.