2012. május 23., szerda

8. fejezet - A titok kiderült

Még mindig a parton napoztam, fülhallgatóm fülemben volt, hogy kizárjam a külvilágot. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy Kendall felkel mellőlem és telefonál. Kirántottam fülemből a fülhallgatómat, és hallgatóztam egy kicsit.
-Díszítés elintézve? Remek. Megérkezett a repülővel? Remek este 8-kor náluk.
Gyorsan visszatettem fülembe a kis hangszórókat, nehogy megtudja, hogy hallgatóztam. Ismét kivettem.
-Kivel beszéltél?
-Senkivel.
-A senkivel nem szokás beszélni.
-Nyugi, ez téged nem érint.-mondta, majd visszadőltem, hogy ismét napozhassak.
Este fél 8 van. Kezdett sötétedni.
-Szerintem induljunk haza.
-Rendben, de előtte egy shake-et?
-Szuper ötlet.
Kb. 5 percnyire találtunk egy kávézót. Kendall feltett egy kalapot és nagy napszemüveget, ami eltakarja a fél arcát.
-Minek ezek?-kérdeztem.
-Nehogy felismerjenek.
-Ahhh. Persze.
-Miben segíthetek?-kérdezte a pincérnő.
-Én egy epershake-et kérek.-válaszoltam.
-Én egy banánturmixot.
-Egy pillanat türelmet.
2 perc múlva visszajött a pincérnő az italokkal kezében. Fizettünk, majd elindultunk haza. Ahogy elhaladtunk a lámpák előtt, azok hirtelen felvillantak, én pedig annyira megijedtem, hogy majdnem magamra borítottam az epershake-emet.
-TE mindig ilyen ijedős vagy?
-Én ijedős? Majd adok én neked!-annyira röhögtem, hogy a lábamon is alig bírtam állni, nemhogy még "adni" neki.
10 percnyi röhögés és séta után megpillantottam otthonom. Előkotortam táskám legmélyéről a lakáskulcsomat és kinyitottam a zárat. Sötét volt, ezért felkapcsoltam a villanyt.
-MEGLEPETÉÉS!-üvöltötte James, Logan, Carlos, Anyu, Apu és Tracey.
-Úristen! Tracey!-odarohantam hozzá és megöleltem.-Te hogy kerülsz ide? Igazán szólhattál volna!
-Kérdezd a srácokat! Ők intézték el az egészet!
-Ti...!-szóhoz sem jutottam, annyira örültem a legjobb barátnőmnek. Persze az ölelések nem maradhattak el. Miközben senki nem figyelt egy puszit nyomtam Kendall arcára.
-De miért hívtátok el Tracey-t?
-Mert gondoltuk rendezünk egy bulit.
-Amolyan 'Gratulálunk, hogy megkaptad a szerepet!' bulit.
-Mikor először mentünk le a partra, amíg öltöztél, megdumáltuk Tracey-vel, hogy jöjjön Los Angelesbe.-Most jöttem rá, hogy én még mindig fürdőruhában vagyok, a többiek meg teljes mértékben a bulihoz öltöztek
-Kaphatok 2 percet, hogy átöltözzek?
-Csak nyugodtan.
-Tracey, gyere velem!
Felrohantunk az emeleten egyenesen be a szobámba. Kinyitottam szekrényem ajtaját, és előkerestem a felül fekete, alul csíkos egyberuhámat, amihez egy fekete masni társult öv gyanánt. Előkerestem a fekete balerinacipőmet szintén a szekrényemből. Elővettem ékszeresdobozkám, és abból a szív alakú medálomat kerestem meg, ami mellett egy kis kulcs lógott, na meg persze egy fekete, szegecselt karkötőt.
-Ez jó? Nem öltözök túl a bulihoz képest?-kérdeztem.
-Dehogy, ez a tökéletes ruha. Istenien áll rajtad.
-Jó, csak mert szeretnék tetszeni Kendall-nek.
-Majd az éjjel beszámolót kérek!
Miközben ezt kimondta, én átszaladtam a fürdőbe, hogy felölthessem öltözékem.
-Kész! Mehetünk le!
Mikor leértünk senkit sem találtunk.
-Biztos a kertben vannak. Apud grillezni akart.
Amint kiértünk, bebizonyosodott, hogy Apu grillparty-t tervezett.



2012. május 13., vasárnap

7. fejezet - Tengerpart

A tengerpart felé menet beszélgettünk, röhögcséltünk. Amint megpillantottam a partot, beleszerettem.
-Ez gyönyörű!
-Még nem jártál a parton? Mondd csak, hányszor voltál Los Angelesben?-kérdezte James.
-Mindig csak Anyuhoz jöttem egy-két napra. Többnyire beszélgettünk és vásároltunk. A partra sosem jöttünk le.
-Ahha.
-Na, de mit csináljunk?
-Ez jó kérdés.
-Szerintem én napozok egy kicsit.-azzal leültem, lábaimat kinyújtottam és kezemre támaszkodtam. A fiúk is csatlakoztak.
-És Dave tényleg az apukád?
-Hmm?
-A producer tényleg az apukád?
-Igen. Eddig nála laktam New York-ban, de azt mondta, hogy mivel "túl elfoglalt", ezért most itt leszek Anyuval, és hogy két napom van csomagolni és elbúcsúzni a barátaimtól. Teljesen öszetörtem és úgy éreztem, hogy bárki hírességgel is találkozzak, soha nem leszek olyan, mint azelőtt, hogy idejöttem.
-Nehéz lehetett. Úgy értem, két nap.-szólt Kendall.
-Igen, aztán aznap, mikor megérkeztem, este már megismertelek titeket.
-És most a nyár felét Apuddal töltöd. Meg velünk.
-Igen, csak egy kicsit mérges vagyok rá. Persze örülök, hogy találkoztunk meg minden, de aznap amikor közölte, hogy költözöm, összetörte a szívemet.-szontyolódtam el.-Na, de, hogy ne csak én meséljek, ti is mondjatok valamit!
-Hát... Annyira nincs sok mesélnivalónk. Amióta beindult a karrierünk, nemsokat vagyunk otthon a családunkkal.-mondta Kendall.
-Inkább csak ünnepekkor vagyunk együtt, mint a karácsony.-tette hozzá Logan.
-Óh... Értem. Hány óra lehet?
-Mindjárt 8.
-Akkor lehet megyek haza.-azzal felkeltem napozóhelyemről.
-Nem maradsz még?
-Nem hiszem.
-Kár. Beakartunk dobni a vízbe.-szórósan néztem rájuk.-Nyugi, csak vicc volt.
Reggel van. Laptopom pittyegésére keltem fel. Kikelek az ágyból, majd megnéztem miért pittyegett. Jött egy e-mail a rendezőtől. Ez állt benne:
"Kedves Katelyn Tarver!
Mellékletként elküldtem a teljes forgatókönyvet. Aminél ott szerepel, hogy "Katelyn:...", azt tanuld meg, mivel az a Te szöveged! A forgatás július 15-én kezdődik, a 4-es stúdióban, Hollywoodban, reggel 6:00-kor. Próbálj meg 5:00-ra beérni, hogy az öltözőben lehetőség legyen a sminkelésre, hajigazításra és természetesen az öltözésre. Szeretettel várunk. Josh Goldwin rendező" Olvasván tudatosult bennem mindaz, amit tegnap a parton a fiúkkal beszélgettünk. Hogy milyen híresnek lenni. Kissé féltem ettől, de ha már megkaptam a szerepet, akkor nincs megállás!-gondoltam. Mivel az idő jobb nem is lehetne, így elhatároztam, hogy ma a parton töltöm napomat napozással és úszkálással. Odaléptem szekrényemhez, kinyitottam és előkotortam a rózsaszín, fehér pöttyös bikinimet.
 
Pont, mint a sötétrózsaszín lenge nyári ruhámat, meg persze a lábujjközös papucsomat.
Kezembe vettem, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ott felvettem fürdőruhám, majd rá a lenge nyári ruhát. Visszamentem kis szobámba, hogy megkeressem a strandtáskámat. Nagyon nehezen, 10 perc keresgélés után a szekrényem legalján sikerült ráakadnom, csak egy dolog rontotta el a kedvem. Az egész szekrényemet sikerült kipakolni. Miután mindent visszapakoltam, eltettem a táskába a törülközőmet és 2 liter barackos üdítőt. Beletettem továbbá a telefonom és a fülhallgatómat. Készen is vagyok.
Meg is érkeztem Los Angeles tengerpartjára. Nagyon kellemes hely. Megkerestem a számomra legmegfelelőbb napozó helyet, és már feküdtem is le, hogy napozzak. Fülhallgatómat belehelyeztem fülembe, kikerestem egy jó számot, ami ezúttal Nicki Minaj és David Guetta számára, a Turn Me On-ra esett a választás. 10 percig süttettem a hátam, majd mikor megfordultam, hogy hasam is érje napfény, megijedtem. Kendall állt ott.
-A szívbajt hozod rám!-szidtam meg bohókásan.
-Valahogy ez mindig sikerül.
-Hát igen. Pedig örülnék, ha ez a jövőben nem folytatódna!
-Nem ígérhetek semmit!
-Na mindegy, lehet, hogy hazamegyek, beszélnem kéne Tracey-vel.
-Ne menj el, tud várni!
-Lehet, de muszáj beszélnem vele.
-Nem hagyom, hogy hazamenj!
-Miért? Van valami, amit nem kéne látnom?
-Neeem.-mondta kissé elbizonytalanodva.
-Mi van otthon?-faggattam.
-Semmi!
-Rendben, este úgyis kiderítem!-mondtam, majd miközben napszemüvegem feltettem, gonosz kacajjal jeleztem, hogy előlem semmit nem lehet elrejteni.