3. fejezet - Meglepetés

A fiúk már elmentek, én pedig szokásomhoz híven Tracey-vel chateltem. Majd Anyu bejött hozzám.
-Mit gondolsz a fiúkról?-kérdezte.
-Hatalmasat csalódtam bennük! Eddig azt hittem, olyanok, mint a többi sztár. Ha rajongókkal találkoznak, tökre normálisak, de amúgy bunkók és egoisták. De ez nem igaz! Ugyanolyan normálisak, mint akkor, amikor ismeretlenek voltak.
-Értem. És ki a legszimpatikusabb neked?
-Na de Anyu!-mire ezt kimondtam, elpirultam.
-Ahha.-mondta gyanakvóan.-Na halljam, ki tetszik!
-Hááát... Kendall egész jól néz ki...
-Úúú.
-Ez nem ér!!!
-Jó, már itt sem vagyok!-erre kiment.
Kaptam egy SMS-t. Kendall-től jött.
"Nézd meg az e-mailjeidet! Kendall"
Meg is néztem. Ott volt egy levelecske Kendall-től Ezt állt benne:
"Itt vannak az infók a meghallgatásra.
 Július 7-én lesz a meghallgatás. A szöveget csatoltam a mail-hez. Olvasgasd és tudni fogod! Sok sikert! Kendall"
Megnyitottam a csatolt szöveget és kinyomtattam.

Reggel van. Szép napsütéses reggel. Állapítottam meg, mikor kinyitottam a szemem. Épphogy kinézek az ablakon csörög a telefonom. Ismeretlen szám az. Beleszóltam.
-Hallo?-kérdeztem álmosan.
-Szia Katelyn. Ahogy hallom én keltettelek. Ne haragudj. Amúgy James vagyok. Kendall adta meg a számod. Na csak annyit akartam, hogy 20 perc múlva legyél készen, mert megyünk hozzád.
-Húsz perc? Tudod te mennyi idő az?
-Sok vagy kevés?
-Is-is. De mindegy. Akkor húsz perc.
-Oké. Szia.
-Szia.
Elkezdtem készülődni. Kikerestem a fehér tunikám, amin van egy fekete masni, egy fekete masnis nadrágot és egy szürke vászoncipőt.

 Bementem a fürdőszobába, ott letusoltam, majd felöltöztem. Tettem fel egy kis szempillaspirált és szájfényt. 15 perc alatt elkészültem, ami nálam az új rekordidőm felöltözés szempontjából.
Bementem a szobámba majd felnyitottam a laptop-omat. Ránéztem a Facebook-omra. 4 ember ismerősnek jelölt. Egyből tudtam kik lehetnek azok. Amint lenyitottam a fület, hogy megnézzem igazam volt, láttam, hogy a srácok jelöltek be. Természetesen visszaigazoltam őket.
Amint ezt megtettem, csöngettek. Lerohantam, ajtót nyitottam. A fiúk ott álltak az ajtóban.
-Sziasztok. Gyertek be.
-Szia Katelyn-visszhangozták.
-Újabb ruhapróba?-kérdeztem.
-Nem, ma veled lógnánk, ha nem baj.-mondta Kendall.-Amúgy megkaptad a forgatókönyvet?
-Nem baj és igen megkaptam. Akkor gyertek utána a szobámba.
Felmentünk és Kendall-en kívül mindenki elámult a szobám látványán. Mivel ő volt már olyan szerencsés és látta kis birodalmam.
-Ez igen!-mondta James.-Nem semmi ez a szoba!
-Köszönöm. Tegnap költöztem vissza, így kicsit kupis.
-Hogy-hogy? Át lett rendezve vagy mi?
-Nem, két éve ilyen az itteni szobám. Tegnap költöztem ide Anyuhoz, mivel eddig Apuval éltem. De mivel Apu producer és ezen a nyáron túl elfoglalt, így ezt a nyarat Anyuval töltöm.
-Kicsim, tudnál segíteni? ÉS kéne még 4 emberke.-hallottam Anyu hangját.
-Megyek!-kiáltottam vissza.-Még 4 ember nem jönne le?
-Megyünk-mondta Carlos.
Én léptem ki először az ajtón. Utánam sorban James, Logan és Carlos. Már mind lent voltunk mire Kendall is csatlakozott hozzánk. Segítettünk Anyunak felvinni egy csomó cuccot a dolgozószobájába. Mire végeztünk esteledett, így a fiúk hazamentek.

 Bementem a szobámba és meglepetésben volt részem. Egy nagy plüssmaci, egy doboz csoki és egy vörös rózsa volt az ágyamon. Egy kis cetlit is találtam ott. Csak egy K betű volt rajta. egyből tudtam, ki lehetett az. Aa a személy aki először járt a szobámban, az aki a szívbajt hozta rám. Az, aki ma lemarast, mikor Anyunak kellett segíteni. Kendall volt az.

2. fejezet - Kellemes csalódás

Kókuszgolyót készítek a vendégeknek. Kíváncsi vagyok kik lehetnek azok. Na de térjünk vissza a kókuszgolyókhoz. Elkészítettem a "tésztáját", majd apró kis golyókat formáltam belőle, amit kókuszreszelékben hempergettem meg. Ízlésesen rátettem őket egy tálcára, majd friss, hűsítő limonádét készítettem. Kiöntöttem a poharakba, majd a poharak szélére egy-egy citromkarikát tettem. Szívószállal az italban ezt is tálcára tettem.
-Kicsim! Még van egy kis dolgom, ezért elmegyek venni anyagot a ruhákhoz, ha közben megjönnének vezesd be őket a nappaliba, beszélgessetek nyugodtan. Mindjárt jövök.
-Rendben, de áruld el, mégis kik lesznek azok!
-Majd megtudod, ha eljön az ideje.-majd puszit nyomott a homlokomra.

Gondoltam átöltözöm, mivel sütikészítés közben egy kicsit összekoszoltam a ruhám. Egy fekete-fehér csíkos felsőt, a szürke vászonnadrágomat, a fehér Nike cipőmet és a baglyos nyakláncomat vettem fel. Tettem fel egy kis szempillaspirált és már jöhetnek is a vendégek!

 

 

Amint eme gondolat végigfutott a fejemben már csöngettek is. Lementem, miközben kiáltottam, hogy: "Pillanat, jövök!" Leértem a bejárati ajtóhoz, megfogtam a kilincset és kinyitottam. Megláttam a fiúkat, és meglepődtem. Nem rájuk számítottam.
-Sziasztok. Ti lennétek azok, akikkel anyukám dolgozik?
-Minden bizonnyal, ha te vagy Diana lánya.-válaszolt egy magas, szőkésbarna,erős szemöldökű srác.
-Igen. A nevem Katelyn Tarver. De gyertek be.
Elém lépett a magas, szőkésbarna srác és bemutatkozott illedelmesen.
-Kendall Schmidt vagyok.-majd mintha le akart volna nyűgözni udvariasan meghajolt.
-James Maslow.-mutatkozott be egy tejfehér bőrű, vasalt, barna hajú fiú. Majd kézcsókot adott.
-Először is, ha még egyszer adsz egy kézcsókot, leütlek!-jegyeztem meg harapósan.
-Oké.-mondta félősen.
Majd jött egy  barnásabb bőrű, szinte fekete hajú srác.
-Carlos Pena volnék.-majd meghajolt.
-Az én nevem pedig Logan Henderson.-lépett elém egy szintén tejfehér bőrű, de fekete hajú fiatalember.
-Anyu elment a boltba, addig is menjünk fel a dolgozószobába.

-Üljetek le, mindjárt jövök.-mondtam, majd lerohantam felhozni a sütit és a limonádékat.
Megfogtam a szépen összepakolt tálcát és mentem fel a fiúkhoz.
-Parancsoljatok.
-Nem kellet volna ennyit fáradoznod miattunk.-mondta Kendall.
-Semmiség.
-És Diana mikor jön vissza?-kérdezte James.
-Nem tudom. Azt mondta, siet, ahogy csak tud.
-Aha.
-És mihez kellenek a ruhák?-kérdeztem.
-Tudod játszunk egy sorozatban, a neve Big Time Rush. Abba kellenének.-mondta Logan.
-Az jó. És milyen a forgatás?
-Jó. Sokat szoktunk röhögni, ha elrontjuk. Mindig jó a hangulat.
-Tényleg, van kedved szerepelni?-kérdezte Kendall.
-Nekem? Ugyan, nem vagyok jó színésznek.
-Mi sem.-mondta Carlos.
-Épp keresünk egy lányt Jo Taylor szerepére. Lenne kedved?
-Lenne, de nem hiszem, hogy oda való vagyok.
-Nem baj, egy próbát megér. Átküldüm az infókat este SMS-ben a válogatásról, ha érdekel.
-Oké. Megadom a számom.
Miután telefonszámot cseréltünk, Anyu hangját hallottam.
-Sziasztok fiúk! Elnézést a késésért.
Egyszerre integettek, és egyszerre mondták, hogy "Semmi baj."
-Addig beszélgettünk Katelyn-nel.
-NA de, vágjunk bele,
Majd Anyu odaadta mindenkinek a neki szánt ruhát és elküldte őket átöltözni.
Én bementem a szobámba, bekapcsoltam a laptop-om és beszélgettem Facebook-on Tracey-vel, milyen volt az első napom.

 Fél óra után bejött hozzám Kendall, a hátam mögé lopózott. Majdnem leestem, úgy megijedtem.
-Ne haragudj! Nem szándékos volt.-majd felhúzott.
-Semmi baj. Én vagyok ilyen ijedős.
-Akkor biztos átküldjem a válogatás részleteit?
Kicsit tanakodtam, de végül igent mondtam.
-Ha megadod az e-mailed, átküldöm a részletet a forgatókönyvből. Azt gyakorold, és a válogatáson nem lesz semmi meglepetés.
Megadtam neki az e-mail címem. Majd visszamentünk a többiekhez.
Épp elköszöntek Anyutól, mire csatlakoztunk.

 

1. fejezet - Új élet

Reggel korán keltem fel. Épp akkor, amikor a sulihoz szoktam. Ma van a nyári szünet első napja, így nem csodálkozom, hogy fél hét-kor fent voltam. 9 órakor kászálódtam ki az ágyból, akkor is csak azért, mert csörgött a iPhone-om. Tracey volt az. Megbeszéltük, hogy mindennap beszélünk vagy Facebook-on, Twitter-en, vagy épp MSN-en. Ma hívott, mert hallani szerette volna a hangom.
-Hogy vagy Katelyn? Milyen volt reggel arra a tudatra kelni, hogy vége a sulinak?
-Egész jó.-mondtam, majd Aput hallotam, amint felkiált nekem, menjek reggelizni, mert fontosat akar nekem mondani.-Tracey, most mennem kell, később hívlak.
-Oké, később.
Lementem, miközben magamra terítettem a köntösöm, és már a konyhában is voltam.
-Szia Apu-köszöntem, majd puszit nyomtam arcára.
-Szia Kincsem. Beszélnünk kell.
-De miről?-kíváncsiskodtam.
-Tudod, a munkám miatt állandóan úton leszek a nyáron. É nem szeretnélek magammal vinni, mivel alig látnánk egymást. Egész nap felvételt tartunk. Ráadásul, mivel anyádnál is rég voltál hosszú ideig, így nyáron odaköltözöl hozzá Los Angelesbe.
-HOGY MICSODA???-hüledeztem.
-Jól hallottad, a nyarat édesanyáddal töltöd.
-De vele se találkoznék többet, mint veled. Hiszen ő stylist!
-Ne aggódj, megismersz egy csomó híres és klassz embert! Most arra kérlek, hogy menj fel a szobádba és pakolj össze, két nap múlva indul a géped.-majd puszit nyomott homlokomra.
Felrohantam és már tárcsáztam is Tracey-t. Elmeséltem neki mindent.

Íme eljött a nap. Ma megyek Los Angelesbe. Felszálltam a gépre, és elfoglaltam helyem. Egy kalapos, napszemüveges srác mellé szólt a jegyem. Leültem, majd felém fordult, hogy lássa, ki is ül le mellé.
Út közben az iPhone-omon hallgattam a rádiót. Tökéletes, épp egy Big Time Rush szám ment, a City Is Ours.

Kedveltem a srácok zenéjét, habár ő magukat annyira sosem. Úgy gondoltam rájuk, mint egoista, öntelt fiúkra, akik szeretik azt, amit csinálnak. A zenélést. Két óra után megérkeztünk. 5 percnyi keresgélés után megtaláltam Anyut, aki már várt.

 

5 perc kocsikázás után megérkeztünk Anyu lakásához, bár inkább palotának lehetett hívni. Nagyon szép, rendezett kis kert volt a ház előtt. Bementünk, majd Anyu útbaigazított, hogy merre is van a szobám.

És íme, a szobám.

Pontosan úgy, ahogy 2 éve itt hagytam. Egy könnycsepp pergett végig arcomon. Megható volt.
-Szívem, majd elfelejtettem, mondani, hogy este egy fiúcsapat jön át ruhapróbára. Csinálnál egy kis rágcsálnivalót, amíg befejezem a ruhákat?
-Persze, és mire gondolsz?
-Mondjuk kókuszgolyó?
-Rendben. Van minden a konyhában?
-Igen. Köszönöm.