2. fejezet - Kellemes csalódás

Kókuszgolyót készítek a vendégeknek. Kíváncsi vagyok kik lehetnek azok. Na de térjünk vissza a kókuszgolyókhoz. Elkészítettem a "tésztáját", majd apró kis golyókat formáltam belőle, amit kókuszreszelékben hempergettem meg. Ízlésesen rátettem őket egy tálcára, majd friss, hűsítő limonádét készítettem. Kiöntöttem a poharakba, majd a poharak szélére egy-egy citromkarikát tettem. Szívószállal az italban ezt is tálcára tettem.
-Kicsim! Még van egy kis dolgom, ezért elmegyek venni anyagot a ruhákhoz, ha közben megjönnének vezesd be őket a nappaliba, beszélgessetek nyugodtan. Mindjárt jövök.
-Rendben, de áruld el, mégis kik lesznek azok!
-Majd megtudod, ha eljön az ideje.-majd puszit nyomott a homlokomra.

Gondoltam átöltözöm, mivel sütikészítés közben egy kicsit összekoszoltam a ruhám. Egy fekete-fehér csíkos felsőt, a szürke vászonnadrágomat, a fehér Nike cipőmet és a baglyos nyakláncomat vettem fel. Tettem fel egy kis szempillaspirált és már jöhetnek is a vendégek!

 

 

Amint eme gondolat végigfutott a fejemben már csöngettek is. Lementem, miközben kiáltottam, hogy: "Pillanat, jövök!" Leértem a bejárati ajtóhoz, megfogtam a kilincset és kinyitottam. Megláttam a fiúkat, és meglepődtem. Nem rájuk számítottam.
-Sziasztok. Ti lennétek azok, akikkel anyukám dolgozik?
-Minden bizonnyal, ha te vagy Diana lánya.-válaszolt egy magas, szőkésbarna,erős szemöldökű srác.
-Igen. A nevem Katelyn Tarver. De gyertek be.
Elém lépett a magas, szőkésbarna srác és bemutatkozott illedelmesen.
-Kendall Schmidt vagyok.-majd mintha le akart volna nyűgözni udvariasan meghajolt.
-James Maslow.-mutatkozott be egy tejfehér bőrű, vasalt, barna hajú fiú. Majd kézcsókot adott.
-Először is, ha még egyszer adsz egy kézcsókot, leütlek!-jegyeztem meg harapósan.
-Oké.-mondta félősen.
Majd jött egy  barnásabb bőrű, szinte fekete hajú srác.
-Carlos Pena volnék.-majd meghajolt.
-Az én nevem pedig Logan Henderson.-lépett elém egy szintén tejfehér bőrű, de fekete hajú fiatalember.
-Anyu elment a boltba, addig is menjünk fel a dolgozószobába.

-Üljetek le, mindjárt jövök.-mondtam, majd lerohantam felhozni a sütit és a limonádékat.
Megfogtam a szépen összepakolt tálcát és mentem fel a fiúkhoz.
-Parancsoljatok.
-Nem kellet volna ennyit fáradoznod miattunk.-mondta Kendall.
-Semmiség.
-És Diana mikor jön vissza?-kérdezte James.
-Nem tudom. Azt mondta, siet, ahogy csak tud.
-Aha.
-És mihez kellenek a ruhák?-kérdeztem.
-Tudod játszunk egy sorozatban, a neve Big Time Rush. Abba kellenének.-mondta Logan.
-Az jó. És milyen a forgatás?
-Jó. Sokat szoktunk röhögni, ha elrontjuk. Mindig jó a hangulat.
-Tényleg, van kedved szerepelni?-kérdezte Kendall.
-Nekem? Ugyan, nem vagyok jó színésznek.
-Mi sem.-mondta Carlos.
-Épp keresünk egy lányt Jo Taylor szerepére. Lenne kedved?
-Lenne, de nem hiszem, hogy oda való vagyok.
-Nem baj, egy próbát megér. Átküldüm az infókat este SMS-ben a válogatásról, ha érdekel.
-Oké. Megadom a számom.
Miután telefonszámot cseréltünk, Anyu hangját hallottam.
-Sziasztok fiúk! Elnézést a késésért.
Egyszerre integettek, és egyszerre mondták, hogy "Semmi baj."
-Addig beszélgettünk Katelyn-nel.
-NA de, vágjunk bele,
Majd Anyu odaadta mindenkinek a neki szánt ruhát és elküldte őket átöltözni.
Én bementem a szobámba, bekapcsoltam a laptop-om és beszélgettem Facebook-on Tracey-vel, milyen volt az első napom.

 Fél óra után bejött hozzám Kendall, a hátam mögé lopózott. Majdnem leestem, úgy megijedtem.
-Ne haragudj! Nem szándékos volt.-majd felhúzott.
-Semmi baj. Én vagyok ilyen ijedős.
-Akkor biztos átküldjem a válogatás részleteit?
Kicsit tanakodtam, de végül igent mondtam.
-Ha megadod az e-mailed, átküldöm a részletet a forgatókönyvből. Azt gyakorold, és a válogatáson nem lesz semmi meglepetés.
Megadtam neki az e-mail címem. Majd visszamentünk a többiekhez.
Épp elköszöntek Anyutól, mire csatlakoztunk.