5. fejezet - Izgulás a legfelsőbb fokon

Reggel mikor felébredtem, ránéztem a naptáramra. Július 6-át mutatott. Fel sem tűnt, hogy ilyen gyorsan eljött ez a nap. Majd kicsit odébb fordítottam tekintetemet. Igen, július 7-éhez be volt nagy, piros betűkkel: "MEGHALLGATÁS". Hirtelen idegesség lepett el és kutatni kezdtem, hova is tehettem a szöveget. Miután felforgattam a szobámat, ráakadtam a papírtömkelegre. Ledobtam az ágyamra, majd lesiettem a konyhába. Anyu már reggelit készített. A kedvencemet, bundás kenyeret. Gyorsan befaltam, majd tudattam vele, hogy mennyire izgulok a meghallgatás miatt.
-Ha ennyire izgulsz, nyugodtam kérd meg a fiúkat, hogy maradjanak, ha vége a ruhapróbának. Segíthetnek gyakorolni, és biztos el is tudják mondani, hogy zajlik a meghallgatás.
-Ez baromi jó ötlet, köszi.-majd cuppanóst nyomtam arcára és felrohantam.
Rögtön a telefonomhoz nyúltam és tárcsáztam Kendall-t.
-Szia. A ruhapróba után nem maradnátok itt segíteni a meghallgatást illetően?
-Persze, hogy maradunk.
-Szupi-mondtam megkönnyebbülten.-Akkor este.
-Igen, este.

Csöngettek. Ránéztem az órámra, az 5 órát mutatott. Ezek szerint egész délután gyakoroltam.
-Nyitom. Te csak gyakorolj!-hallatszódott Anyu hangja. Megnyugodtam, így ismét elmerültem a szöveg részleteiben. Kopogtatnak az ajtón. Ismét órámra pillantottam. 6 óra.
-Szabad.
-Szia Katelyn!-mondák kórusban a fiúk.
-Sziasztok. Annyira örülök, hogy segítetek.
-Ez csak természetes.-majd mindenki elfoglalta a számára legkényelmesebb helyet: Kendall mellettem foglalt helyet az ágyon, James és Logan a székeken, Carlos pedig a földre ült.
-Hozok széket, ne ülj a földön.
-Ugyan, nekem itt tökéletes.
-Te tudod.-azzal elmeseéltek, milyen a meghallgatás.
Általában egy váróteremben ül mindenki, és a szöveget tökéletesítik. Aztán egy nő kijön, szólít, majd bemész vele a szobába, ahol a producer, a rendező és a Big Time Rush várja, hogy elkápráztassuk. Mindezt egy kamera rögzíti és mikor mindenkit felvettek, kielemzik. Általában délután 3 és 4 között tudható az eredmény.
-Hú, ijesztően hangzik.
-Ne izgulj, úgyis minden rendben lesz.
-Remélem. Na de segítsetek gyakorolni a szöveget!
Elkezdtem mondani a szöveget, és a fiúk is a sajátjukat. Minden remekül ment.
-Komolyan, miért izgulsz? Nagyon jó vagy színésznek! Tuti megkapod!-biztatott Logan.
-Köszi, remélem igazad lesz!

Reggel van, szép napsütéses reggel. Minden tökéletes. Csupán egy dolog miatt izgulok. Július 7.-e van, a meghallgatás napja. Ennyire még sosem izgultam. Hogy próbáljam elterelni a gondolataimat, szekrényemhez léptem, és előkerestem a világosszürke, bő ujjú felsőmet, egy fekete övet és a fekete nadrágomat amivel beköltöztem a fürdőbe.

Letusoltam és megmostam a hajam. Ez 30 perc alatt sikerült. Megszárítottam hosszú, szőke hajam, majd kivasaltam. Felöltöztem, majd visszamentem a szobámba. Előkerestem a fekete magassarkúmat, fekete kiegészítőimet, napszemüvegem és kistáskámat. Ez utóbbiba került bele a telefonom, a pénztárcám és papírjaim, na meg persze a szöveg. Elindultam a meghallgatásra.

Kitöltöttem a lapot, miszerint megjelentem és adataimat is kitöltöttem. Leültem a legkényelmesebbnek kinéző bőrfotelbe,, és újra és újra elolvastam a szöveget.
-Katelyn Tarver!-szólított a hölgy.-Gyere velem, kérlek!
Nem ellenkeztem, beléptem köszöntem a fiúknak, hiszen jó rég ismertem őket. A rendezőnek is köszöntem, mivel őt láttam a fiúk után először az asztalnál, majd odébb hajtottam a fejem. Meglepetten láttam a producer arcát. Nem törődve senkivel, odarohantam hozzá, és zokogva megölelte.
-Szia Apu!