2012. szeptember 30., vasárnap

18. fejezet - Viszontlátás

Kedves Olvasók!
Köszönöm eddigi figyelmeteket, kommentjeiteket! Fájó szívvel, de úgy döntöttem, abbahagyom ezt a blogot. Nem érkezett elég komment másfél hónap alatt, pedig többször kérleltelek benneteket. Úgy nincs értelme írnom, ha azt látom, hogy kérlelnem kell a kommenteket, mert ez azt jelenti, hogy nem vagyok elég jó írónak. Nem fogom törölni ezt az oldalt, nyugodtan visszaolvashatjátok irományaimat. Köszönöm az eddigi figyelmeteket!
Ezzel a fejezettel búcsúzom tőletek, remélem egy nap folytathatom.

*Tracey szemszöge*

A sofőr, akit sikeresen kirántottam, már emelte volna lábát, hogy rúgást mérjen rám, de én észrevettem, mire készül. Egy gyors és jól irányított rúgást kapott a gyomorszájára, amitől a földre rogyott és egy kicsit rosszul lett. A másik kettő csak nézett egy darabig, hogy hogy-hogy ilyen jól "harcolok". Mire föleszméltek, mindketten felém jöttek, kezüket ütéshez előkészítve. Egy kitérőmanőverrel kikerültem a célzott ütést és egy nagyot ütöttem az egyik gerincére. El nem tudtam volna törni ugyan, de lezsibbasztani bármikor, így a földön kötött ki. A másiknak csak az orrát kellett eltalálnom, hogy vérző sebével foglalkozzon, és ne tudjon megtámadni. Egy jobb egyenes a gyomorszájba, és mindhárom fickót elintéztem. Megigazítottam összekuszálódott hajam, majd megfordultam a "közönség" felé. Mind ámultak, megszólalni is alig bírtak. A csendet végül Kendall törte meg.
-Hogy-hogy így tudsz verekedni?
-Katelyn-nel együtt jártunk judora New York-ban. Amióta odaköltöztek, azóta ez volt az egyik a hobbink. Vagyis 2 két éve.
-Hihetetlen. Még csak meg se sérültél.
-Mért sérülnék meg? Tudok magamra vigyázni. Ha ez nem lenne elég, mindig van a táskámban gázspray.
-Kis felkészült.
Amíg lebonyolítottuk e rövid beszélgetést, a két rendőr elhelyezte a három fickót a második kocsi hátsó ülésére. Beszállt a rendőr, és visszafordultak a rendőrség felé. Mi visszaszálltunk és folytattuk utunkat Katelyn felé.
Megálltunk. Kíváncsiskodva ránéztem a laptopra, hogy ez-e az a raktárhelyiség.
-Ezt írja.-tájékoztatott mindenkit Kendall.
-Akkor menjünk be.-majd az ajtóhóz sétáltunk. Egy ideig ráncigáltuk, de hiába zárva volt.
-Szabad lesz?-majd hajamból egy hullámcsatot elővéve megpróbáltam kinyitni. Mivel ez nem jött be, így hátrébb küldtem mindenkit és simán berúgtam az ajtót.

*Katelyn szemszöge*

Lassan, de végül magamhoz tétem. Minden erőm elhagyott, esélyem sem volt szétfeszíteni a kezem, ezzel kiszabadítani magam a fogságból. Néha-néha lehunytam szemem a fáradtság miatt, még nem tértem teljesen magamhoz. Ekkor hallottam, hogy valaki birizgálja a zárat, de az ajtó nem nyílt ki. Ekkor valaki berúgta azt.
-Szép volt!-hallottam egy ismerős hangot, majd alakok jelentek meg előttem. Elég kába voltam, alig tudtam valamit is csinálni és majdnem elaludtam. Még éreztem annak a büdös kendőnek a hatását.
-KATELYN!-üvöltötte négy hang egyszerre. Ettől, mintha új erőre kaptam volna.
-Tracey, Kendall, Anyu, Apu! Hogy kerültök ide? Hogy találtatok meg?
-Kérdezd ezt a kis zsenit.-mutatott Anyu Kendall-re, aki egy laptopot mutatott fel.
-Áh. Már értem.-közben Apu eloldozott. Felpattantam, Anyu és Apu ölelő karjaiba bújtam. Néhány kósza könnycsepp hagyta el a szemem. A következő ölelést Kendall és Tracey kapta. Nagyon örültem nekik.
Hazafelé menet elaludtam, így Tracey keltett fel, hogy megérkeztünk, és a saját ágyamban aludhatok, nyugodtan.




2012. augusztus 16., csütörtök

17. fejezet - Siker

A 16. fejezetnél nagyon el voltam keseredve, mivel már kb. másfél hete fent volt és egyetlen egy komment érkezett. A Twitter-emen olvashattátok, hogy ha nem jönnek a kommentek, törlöm a blogot. Azért jutottam erre az elhatározásra, mivel az előző fejezetekhez 8-10 komment is érkezett 1 hét alatt. Ha nem kommenteltek, nem kapok visszajelzést, csak 1-2 embertől, akkor semmi értelme tovább írnom, mert számomra az esik le, hogy Nektek, olvasóknak nem tetszik az írásom. Ha nem tetszik, akkor semmi értelme folytatnom.
Ezért úgy döntöttem, hogy Bius-hoz hasonlóan, én is bevezetek egy szabályt. 6 2-3 sor terjedelemű kommentet  szeretnék kérni minimum minden fejezethez. Ha megint kb. 2 hét alatt egy komment jön, akkor értesítelek benneteket Twitter-en, hogy megmarad-e az oldal.
Ehhez a fejezethez remélem nem kell annyit kérlelnem a kommenteket. Kellemes olvasást!
*Katelyn szemszöge*

Mikor végre magamhoz tértem, felfigyeltem arra, hogy egy széken ülök és hozzá vagyok kötözve, nem túl erős csomókkal, amit a megfelelő pillanatban ki fogok tudok bontani. Ennek nagyon megörültem. Bár úgy csináltam, mintha nem tudnék kiszabadulni a kötél fogságából, megerősítve elrablóimnak azt a tényt, hogy tervük sikeres volt.
A raktárnak csak a közepe volt megvilágítva, a szélei teljesen sötétek maradtak. Ha valaki beállt volna az árnyékba, senki sem mondta volna meg, hogy valaki elrejtőződött a sötétben. Ekkor remek ötletem támadt. Ha a 3 fickó kimegy valahova, akkor simán ki tudom csomózni a kötelet és sikeres szökést hajtok végre. Ha valaki pedig jönne, akkor bebújok a sarokba. Nem ez volt legjobb ötletem, de az adott helyzetben egyszerűnek és nagyszerűnek tűnt.
Hosszú idő után mindhárom férfi bent volt a raktárban. Felém közeledtek.
-Engedjenek el! Nem tarthatnak itt!-majd a büdös kendőt ismét arcomba nyomták.  Talán azért, mert el akartak menni valahova, de nehogy megszökhessek. Remek, így nehéz lesz végrehajtani a tervet...

*Tracey szemszöge*

Az utat csendben tettük meg. Egyedül Kendall és a rendőrtiszt hangját hallgattuk, ahogy Kendall GPS-ként működött. Dave ült elől és csak meredten bámult kifelé. Kendall a sofőr mögött, vagyis a rendőrtiszt mögött ült. Középen én ültem és Dave mögött Diana. Ő is meredten bámult maga, csak annyi különbséggel, hogy ő sírdogált. Én hol a laptopon lévő térképet böngésztem tekintetemmel, hol kifelé bámultam a rendőr és Dave feje között.
Már 10 perce kocsikáztunk, amikor a szemben lévő sávban megpillantottam egy fekete furgont. Reménykedtem, hogy ez az, ami elrabolta Katelyn-t. Előrébb hajoltam, ami feltűnt mindenkinek.
-Te meg mit nézel?-kérdezte Kendall.
-Ha szerencsénk van...-ekkor megláttam a rendszámot.-K4LJ023! Ez az a furgon!-kiáltottam, amitől néhányan a fülüket fogták.
-Ez biztos?-kérdezte Dave, Diana és Kendall.
-100.000%. Álljunk meg!-majd az autó megállt. Kendall és én is kiszálltunk. Áttértünk a másik sávba, szembe Katelyn elrablóival. Azok persze fékeztek, így nem lett kórház a vége. A sofőr lehúzta az ablakot, és kikiabált:
-Húzzatok innen, sietnünk kell?
-Mégis hova?-vetettem oda a kérdést.
-Ahhoz semmi közöd! És most tűnjetek el onnan!
-Mert ha nem? Minket is elraboltok?-szállt be Kendall a "szócsatába". Erre értelmetlen fejet vágott, mint aki nem tudja, miről beszélünk.
-Nem emlékszel rám?
-Miért, ki vagy te?-erre láttam az arcán, hogy eszébe jutott ki vagyok. A rendőr is kiszállt, ahogy Dace és Diana is.
-Megkérem önöket, hogy szálljanak ki a járműből.
-Soha!
-Nehogy én ráncigáljam ki magát!-förmedtem rá.
-Ú, de megijedtem! Egy kislány fog kiráncigálni innen. Jaj, ne!-gúnyolódott. Több se kellett nekem. Már indultam volta, de Kendall elkapott, hogy ezt nem kéne, mert még megsérülök.
-Tudom, mit csinálok. Kapitány?-néztem a rendőrre.
-Csak saját felelősségre.
Kinyitottam az ajtót, megfogtam a fickó ruháját és egy határozott mozdulattal kirántottam. Erre a másik kettő is kiszállt.


2012. július 28., szombat

16. fejezet - Pánik garantálva

*Tracey szemszöge*

Miután a furgon elhajtott, azonnal hívtam a rendőrséget. Elmondtam, mi történt, majd a part felé vettem az irányt. Közben felhívtam Diana-t és Dave-t is. Mikor megláttam a partot, sírógörcsöt kaptam. A bulin már mindenki ott volt, még James is. Azonnal rohanni kezdtem, minél hamarabb értesítsem őket Katelyn elrablása felől. Amint már megfelelő távolságra voltam tőlük, hogy lehetett látni piros és könnyekkel teli arcomat, azonnal odafutottak hozzám.
-Mi történt? És hol van Katelyn?-kezdte Kendall aggodalmaskodó hangon.
-Katelyn-t elrabolták!
-MICSODA???-mondta minden jelenlévő, akik hallották, majd körém gyűltek, hogy hallják a részleteket.
-Hogy történt?-kérdezte James.
-Épp jöttünk a bulira... amikor Katelyn észrevette... hogy követnek minket... majd elhaladtunk egy fekete furgon mellett... amikor egy fickó megragadta... és már nyílt is... a furgon ajtaja... majd elhajtottak...-Alig bírtam elmondani, annyira zokogtam, másrészt mert alig kaptam levegőt.
-Hívtad a rendőrséget?-kérdezte Logan.
-Az volt első. Utána Dave-t és Diana-t is.
-Emlékszel a rendszámára?-tett fel a kérdést Carlos.
-Igen. K4LJ023. Miért?
-Mert hála az internetnek, le tudom nyomozni a kocsit, hogy hol van. Így nagy az esély arra, hogy megtaláljuk Katelyn-t.-mondta Kendall, egy laptoppal a kezében.-Mi volt a rendszáma?
-K4LJ023-ismételtem, majd Kendall megnyomta a Keresés gombot. 2 perc után mosolyogva felnézett.-A Hetzler Road-on van egy raktárszerűség. Ott parkol az autó. Ott lehet Katelyn is.
*Katelyn szemszöge*

Kb. 10 perc után, amit a furgon hátuljában eltöltöttem és gondolkoztam, vajon miért raboltak el, hova visznek és hogyan tudnék megszökni, megállt a jármű. Kinyílt az ajtó, majd egy fickó lépett be a szállítótérbe.
-Ki maga, miért rabolt el és hol vagyok?
-Majd megtudod, cicám. Idővel minden kiderül. De most gyere velem.
-Soha.-majd egy tökéletesen irányzott rúgással sikerült eltalálnom a fejét. Azonnal összerogyott fájdalmában, így ki tudtam futni a kocsiból. Sajnos volt még 2 kigyúrt hapsi, akik egyből megfogtak és bevittek a raktárhelyiségbe, de előtte egy förtelmesen büdös kendőt nyomtak az orromhoz, amitől elájultam.

*Tracey szemszöge*

A rendőrségre tartottunk a fiúkkal, Dave-vel és Diana-val. Muszáj volt tudatnunk velük, hogy Kendall megtalálta a kocsit, így valószínűleg Katelyn is ott van.
-A Hetzler Road-on egy raktárhelyiségben. Esetleg egy műholdfelvétel van a helyszínről?-kérdezte az ügyeletes rendőr.
-Van.-majd Kendall megmutatta a laptopot.
-A Jefferson Blvd és a Duquense Ave közelében lévő raktárhelyiség.-majd a telefont felemelve tárcsázott egy számot.-Igen, itt Smith. Egy lányt elraboltak, de lehetséges, hogy megvan a helyszín. 2 járművet kérek. Rendben, köszönöm.-majd letette a telefont. A szülőket megkérem, hogy kövessenek. Te is gyere, mert te tudod azonosítani a járművet.-mutatott rám.
-Én is megyek!-mondta Kendall.
-Rendben, de többen ne jöjjenek, kérem.-majd elindultunk kifelé, ahol már 2 autó várt minket. Beszálltunk, majd útnak indultunk a Hetzler Road-on lévő raktárhelyiséghez, ahonnan reményeink szerint, Katelyn-nel együtt térünk vissza.


2012. július 22., vasárnap

15. fejezet - Bajos est

Drága Olvasóim!
Sajnálom, hogy csak most tudom hozni az új részt. De az előző héten a gépemet újra kellett telepíteni, mivel elég lassú volt. Ezen a héten nyaralni voltam, pénteken értem csak haza. Mivel nem laptopom van, hanem asztali gépem, így nem tudtam feltenni a fejezetet. Telefonról sem tudtalak titeket tájékoztatni Twitteren, hogy hogyan is állok, mivel nem volt WiFi. Twitteren azt ígértem, hogy szombat este teszem fel a 15. fejezetet, de a Blogger-en egy hiba miatt nem tudtam közzé tenni.
Ami a kommenteket illeti, nagyon-nagyon örültem a 10 kommentnek. Köszönöm szépen, nagyon hálás vagyok érte, hogy ennyien elolvastátok és tetszett mindenkinek. Nemm is szaporítanám tovább a szót, jöjjön a várva várt 15. fejezet. Egy kis "akció" is belefűződik a történetbe. Kellemes olvasást!
 Miközben hazafelé tartottunk, vetünk csomagolóanyagot és dobozokat. Otthon becsomagoltuk és már készen is voltunk. 11 óra volt, nem gondoltuk, hogy ilyen hamar itthon leszünk. Szokásosan a gép előtt punnyadtunk, megnéztük Facebook-jainkat, valamint Twittereinket, hátha van valami érdekes, de semmi. Így lecsuktuk laptopomat, és a szekrénynél állva keresgéltünk valami ruhát a buliba. Fél óra után sikerült választani, ki is készítettük ezeket. Rendeltünk pizzát és valahogy elütöttük az időt.

Fél 3 van, így kezdtünk készülődni, hogy a parton elkezdjük a díszítést. Összepakoltuk a táskáinkat tele vízzel, mivel elég meleg volt és elindultunk a part felé. Út közben vettünk jégkását. Nagyon jól esett abban a melegben, nagyon szerettük ezt a finomságot. Miközben elfogyasztottuk, a parton voltunk. Kendall, Logan és Carlos már ott voltak mindenféle kellékkel. Lufik, székek, asztal és ha jól néztük egy nagy sátor is pihent a homokban.
-Sziasztok! Arra gondoltunk, hogy fel kéne állítani a sátrat. Abban lennének a székek meg az asztal.-mondta Kendall.
-Oké.-mondtuk Tracey-vel.
-Mi azt elintézzük, ti meg addig fújjátok fel a lufikat.-adta ki az utasítást Logan.
-Rendben.-majd a lufikért nyúltunk.
-Akkor fújjunk lufit!-lelkesedtem. Már egyet felfújtam, amikor eszünkbe jutott, hogy kéne madzag.
-Fiúk, merre van madzag?-kérdezte Tracey.
-Ööö...
-Sejtettem.-szólaltam meg.-Megyek, keresek egy rövidáru boltot.
-Oké. Addig a fiúk a sátorral kész lesznek, én meg addigra felfújom a lufikat.-hangzott Tracey hangja.

Hosszas keresgélés után találtam egy boltot, ahol sikeresen meg tudtam venni a madzagot. Mire visszaértem, a srácok mát a az asztalokat és a székeket hordták a sátor alá. Tracey is végzett a lufik felfújásával, így ő már a terítéssel foglalkozott.
-Hoztam madzagot!-kiáltottam fel majd leültem egy székre és nekiálltam rákötni a lufik végére. Mar felét megcsináltam, amikor észrevettem, hogy a lufikat a fiúk elvitték feltenni díszletként. Nem nagyon törődtem vele, csak Tracey-nek szóltam, hogy segítsen, mert nem bírom olyan gyors tempóban rákötni a madzagot a lufikra, amilyen gyorsan teszik fel a fiúk.
Miután ezzel kész lettünk, már csak egy transzparenst kellet feltenni, amin egy 'Happy Birthday James!' felirat díszelgett. Mire ezekkel kész lettünk, 5-öt ütött az óra. Tracey-vel hamar leléptünk, hogy legyen idő hajat mosni meg egyebek.
Hazaértünk és Tracey beköltözött a fürdőszobámba, így én Anyuéba költöztem. Mindketten megmostuk a hajunkat, én be is göndörítettem. Felvettem a fekete alapon virágos, pánt nélküli ruhámat, egy fekete lapos sarkú cipővel. Tracey egy kékeszöld árnyalatú ruhát vett fel egy kék telitalpas szandállal.
 Összepakoltuk kistáskáinkat, megfogtuk az ajándékokat és már indultunk is a buliba. Út közben megkérdeztem Tracey-től, hogy biztos jó ötlet-e telitalpasban menni a tengerpartra, de válaszában azt mondta, hogy hozott lapos sarkút is. Biztos, ami biztos.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy ember követ minket. Hátrafordultam és úgy tettem, mintha valakit keresnék tekintetemmel. Erre a fickó gyorsabban lépkedett, egy kicsit megijedtem. Elhaladtunk egy fekete furgon mellett, és furcsa érzés lepett el. Valaki megfogott hátulról, átkarolta derekamat és befogta a számat. Tracey-nek fel is tűnk, így gyorsan elugrott, közben táskámat levette vállamról, nehogy elvigyék. Megpróbáltak a fekete furgon hátuljába "begyömöszölni". Sajnos sikerült is. Mikor becsukták az ajtót, még oda tudtam kiáltani Tracey-nek:
-TRACEEEY! HÍVJ SEGÍTSÉGET!

2012. július 6., péntek

14. fejezet - Előkészület a bulira

Mikor hazaértünk, egyből a szobámba indultunk. Letettem a táskámat, a telefonom máris csörögni kezdett. Megnéztem a kijelzőt, Kendall keresett.
-Szia!
-Szia! Figyelj, tudnál segíteni?
-Attól függ, miben.
-Holnap lesz James szülinapja, és rendezünk neki egy meglepetés bulit. Csak nem tudjuk, hol kéne megtartani. Van ötleted?
-Hánykor lenne?
-Este 7 körül kezdődne.
-Oké. 7 óra... Világos van... Megvan! Mi lenne, ha a parton lenne megtartva?
-Nem is rossz ötlet. Tudnál segíteni a díszítésben?
-Persze. Mikorra menjek?
-Délután 3?
-Tökéletes.
-Akkor holnap háromkor a parton.
-Ott talizunk. Szia.
-Szia.-majd kinyomtam.
-Tracey, holnap ünneplünk a parton.
-Miért?
-James-nek szülinapja lesz holnap. 3-ra megyünk díszíteni. 7-kor meg kezdődik a buli.
-Délelőtt menjünk vásárolni. Nézzünk neki ajándékot.
-Jó ötlet.
Elérkezett a nap. A nap, amikor James szülinapját ünnepeljük. Felkeltünk, majd a szekrényhez léptem. Ki kellett választanom valamit, mivel a délelőttöt vásárlással töltöttük. Egy színes, nyakba akaszthatós felsőt, egy világos shortot és a fehér szandimat kerestem elő.
Ezekkel beköltöztem a fürdőszobába. Míg én tusoltam, addig Tracey is választott valamit. Egy aranyos, macis felsőt, egy shortot, és a kék Converse cipőjét párosította össze. Egy napszemüveget is viselt.

9 órára megérkeztünk a Los Angeles-i üzletsorra. Fogalmunk sem volt, hogy mit vegyünk James-nek, ezért felhívtam Kendall-t, mivel csak az Ő száma volt meg és James-é.
-Szia! Most én kérek segítséget. Itt vagyok egy üzletsoron Tracey-vel, de nem tudjuk, mit kéne venni James-nek. Ti mit adtok neki?
-Mivel elég régóta mondogatja, hogy szeretne egy kis Husky-t, ezért vettünk neki egyet. De ti mire gondoltok? Kb. mi az elképzelésetek?
-Semmi. De azt hiszem így már megvan.
-Mi lenne az?
-Ha tőletek egy kutyust kap, akkor jól jön egy nyakörv, póráz és játékok.
-Nem rossz ötlet.
-Akkor keresünk egy állatboltot. Köszi a segítséget. Délután talizunk. Szia.
-Rendben. Szia.-majd lettem.
-Tracey, egy állatboltot keresünk.
-Egy állatboltot?
-Egy állatboltot.
Miután megtaláltuk, rögtön megvettük a nyakörvet, pórázt, egy-két rágójátékot és egy kutyatálat. Már csak be kell csomagolni ezeket és megvan a tökéletes ajándék James-nek.



2012. július 1., vasárnap

13. fejezet - Minden megváltozik

Erint követve átmentünk a stúdióba. Gyönyörű hely volt. A jó nagy medence, maga a díszlet. Fantasztikus. A kamerák, fények, egyéb dolgok, amik a forgatáshoz kellenek, csodálkozásba ejtettek. Keresgélni kezdtem, merre lehet Apu. Hamar megtaláltam tekintetemmel, majd odamentem hozzá, és megöleletem.
-Szia Kicsim!-köszöntött-Milyen a stúdió?
-Nagyon szép.
-Izgulsz?
-Még szép. Félek, hogy elrontok valamit.
-Ugyan, nem kell izgulni! Ha elrontasz valamit, akkor újravesszük. Minden forgatáson van ilyen, hogy valaki elrontja. Beleröhög, miközben mondja a szöveget.-majd a fiúkra nézett, mint aki célozna valamire.
-Huhh. Ezzel talán megkönnyebbültem.
-Tényleg?
-Nem.-ez után ránézett az órára, ami épp 6 órát mutatott.-Emberek, kezdhetjük?
-Igen.
-Remek.-szólt a rendező-Először a RocqueRecords előtti részt fogjuk felvenni, ami az epizódbeli klipben lesz látható. Utána a  Palm Wods következik. Először a BTR tánca következik, addig a többiek nézik őket, mint közönség. Utána már Jo Taylor-t, azaz Katelyn-t veszik körül. Érthető?
-Igen.-közben mindenki beállt a helyére.
-Csapó! Ééés FELVÉTEEL!
A klipet simán leforgattuk. Nagy megkönnyebbülés volt számomra, hogy ezen túl vagyok.
-Kicsim, milyen volt?-jött oda hozzám Apu.
-Háát... Egész jó. Nagyon élveztem.
-Örülök.-majd megölelt.-Rendben emberek! Szép munka volt! Most menjetek átöltözni!-majd  kivonultunk. A srácok odajöttek hozzám.
-Milyen volt?
-Egész jó. Örülök, hogy ezen túl vagyok. De még ideges vagyok egy kicsit.-mire ezt kimondtam, megérkeztem az öltözőhöz, ahol már Tracey várt. Öleléssel várt.
-Nagyon ügyi voltál! Büszke vagyok rád!
-Köszi Trace!-majd átmentünk Anyuhoz, aki már várt.
-Nagyon ügyes voltál Kicsim!
-Kösz Anya!-mire ezt kimondtam, már kezembe is nyomta a ruhát. Visszamentünk az öltözőbe, gyorsan átöltöztem, és mát jött is Lisa. Egyszerű hajat csinált, összefogta egy laza copfba. A sminkemet meghagyta, mivel nagyon szolid volt. Mehetünk vissza forgatni! Miután visszaértünk, 5 perc után a rendezőt hallottam.
-Mindenki it van?
-Igen!
-Remek. Kendall, James, Carlos, Logan: ti a napozóágyakon ültök. Denyse, Kelli, Savannah: ti jobbról fogtok jönni, a lobbyval szemben. Katelyn, David, Matt: ti a lobby felől jöttök be. Mindenki figyeljen a végszóra! És most menjetek a helyetekre!
Miután vállamra vettem a sporttáskát, amit Anyu adott, elindultam.

 Este van, a forgatásnak vége. Sikerült befejezni egy nap alatt a forgatást. Nagy kő esett le a szívemről, megvolt életem első epizódbeli szereplése.
-Szép munka volt, emberek! Jól sikerült! Akit érdekel, most megnézzük a nyersanyagot, később pedig össze lesz vágva. Akit érdekel az összevágott, az maradjon még egy kicsit. A következő részhez a forgatókönyveket majd e-mailben küldjük.
Én maradtam, és megnéztem az összevágott felvételt is. Mit mondhatnék, azt hittem, hogy borzalmas leszek, de egész jó lett.
 
Tracey persze az egész forgatás alatt csinált képeket, hazafelé menet megnéztük őket.





 


2012. június 25., hétfő

12. fejezet - Készülődés

Reggel van. Az ébresztőóra hangos csörrenésére keltünk. Nem a legjobb érzés hajnali négykor kelni. De ha muszáj, hát muszáj. Felkeltem, majd kinyitottam szekrényemet, hogy keresek valami ruhát. Végül a zöld, virágos felsőmet, a megkoptatott rövidnadrágomat, valamint a zöld, pántos szandimat vadásztam elő. Beszaladtam a fürdőbe, hogy letusoljak és felöltözzek.
 10 perc alatt sikeresen átadtam a fürdőt barátnőmnek. Ő egy színes, csíkos felsőt, egy farmershorot és egy sötétkék, pántos szandált vett fel.

Ő is 10 pec alatt végzett. Amíg ő a fürdőt birtokolta, addig összekészítettem táskáinkat. Telefon, fülhallgató, nekem a szöveg, egy-egy csomag zsepi és már indultunk is. Anyu betáplálta a GPS-be az adatokat és a stúdió felé vettük az irányt.
Pontosan 5 órára megérkeztünk. Kendall-el a bejáratnál találkoztunk.
-Kijöttem elétek, hogy utat mutassak. A parkoló arra van.-majd jobbra mutatott.
-Kicsim, mi lenne ha kiszállnátok, amíg keresek parkolóhelyet?
Nem kellett kétszer mondani. Már ki is szálltunk a járműből. Kendall elvezetett az öltözőmig.
-Itt fogsz tudni átöltözni. Remélem nem lesz gond, hogy Erin-nel közös öltözőtök van.
-És ő kicsoda?
-Hát én!-ijesztett meg egy hosszú, sötétbarna hajú lány. Nagyon szép arca volt.-Szia! Erin Sanders vagyok. Én játszom Camille szerepét.
-Szia. Én meg Katelyn Tarver. Ő pedig a barátnőm Tracey Goss.
-Szia. Nagyon örülök.-mondta Tracey.
-Gyertek, körbevezetlek titeket.-majd bement az öltözőbe.-Először is. Itt fognak kisminkelni meg a hajadat megcsinálni.-mutatott egy sminkasztalra tele gyönyörű sminkekkel, meg hajvasalóval és ilyesmikkel.
-Erin! Menj ruhapróbára!-szólt egy lány.
-Rendben. Bocsi, most mennem kell. Addig ismerkedjetek!
-Szia! Én Denyse Tontz vagyok.
-Én Kelli Goss.
-Én pedig Savannah Jayde. Mi hárman alkotjuk a Jennifereket.
-Sziasztok. Katelyn Tarver vagyok. Ő itt a barátnőm Tracey Goss.
-Hello.
-És Katelyn, te játszod Jo Taylor-t, ugye?
-Igen.-mire ezt kimondtam, jött egy nő, hogy sminkelni szeretne.
-Hello. Lisa vagyok. Én vagyok a sminkes és a hajatokat is készítem el. Akkor kivel kezdjük?
-Legyen Katelyn az első.-javasolta Kelli.
-Gyere. Csüccs a székre. Először a hajadat fogom elkészíteni, utána a sminket.
-Rendben.
-Egy egyszerű hajat fogok készíteni. Oldalról a tincseket hátratűzzük, amiket copfba fogok. A többit leengedem, mivel a klippel kezdtek.
-Oké.
Miközben hajamat Lisa megcsinálta, Tracey gondolta csinál egy kéet emlékbe.
A sminkemet is megcsinálták, így mehettem a ruhákért. Kiléptem az öltözőből Tracey társaságában, és elindultunk. Szerencsénkre találkoztunk James-szel, így megkérdeztük, merre kell menni.
-Pont a másik irányba, az első ajtó jobbra. Én is oda megyek, hogy elhozzam a ruhát.
Amint beléptem, ott találtam Anyut. Nem tudtam, hogy itt szokott lenni ilyenkor. Gyorsan odaadta a ruhát, és visszamentem az öltözőbe átöltözni. Addigra a lányok eltűntek, csak Erin volt ott. Gyorsan magamra kaptam az Anyu által választott ruhámat, majd Erint követve elindultunk.


2012. június 20., szerda

11. fejezet - Idegesség és aggódás

A következő egy hetet Tarcey-vel és természetesen a srácokkal töltöttem. Rengeteget hülyültünk, Tracey-vel sokat vásárolgattunk. Mikor egy pillanatra rápillantottam drága naptárkámra, rájöttem, hogy ma július 14-e van. Hirtelen idegesség és aggódás fogott. Ideges voltam, mivel holnap lesz az első forgatási napom. Aggódtam, mivel még nem sokat foglalkoztam a szöveggel. Tracey persze észrevette, hogy ideges vagyok.
-Mi a baj Katelyn?
-Ha ránézel a naptárra, megtudod.-mutattam neki.-Óh. Tudod a szöveget?
-Hát...
-Gyere, segítek gyakorolni!
-Köszi. Ezért Te vagy a legjobb barátnőm.
-Te meg az enyém.-majd lehuppantunk az ágyamra.
Mát kb. 30 perce gyakoroltunk, amikor a fiúk is megérkeztek. Kopogtak ajtómon. Odanéztem, majd egy 'Szabad'-ot ejtettem ki a számon.
-Látom gyakorolsz.-szólt Kendall.
-Igen. Mert még eddig nem gyakoroltam.
-Neked mióta van gitárod?-kérdezte Logan.-Eddig még láttam.
-Két éve. Csak egy hete találtuk meg Tracey-vel a padláson. Természetesen lehoztuk.
-Tudsz rajta játszani?-kérdezte James.
-Fogjuk rá.
-Katelyn, emlékszel?-szólt hozzám Tracey.-'It's Good'.
-Jujj, ne!!!
-Az micsoda?
-Egy két évvel ezelőtti dalom. De nagyon szörnyű.
-Megmutatod?-kérdezte Kendall.
-Muszáj?-kezdtem nyafogni.-Nem nagyon szeretném. Nem lett olyan jó. És nem érdekel mit mondtok, nincs jó hangom se!
-Igen, muszáj.-mondták mind az öten kórusban.
-És nagyon jó hangod van.-mondta Kendall, közben a többiek bólogattak.
-Hát jó.
-Ez gyönyörű.
-Szerintem nem. De köszi.
-Kate, mondtam, hogy jó, mikor két éve videochat-en beszéltünk és megmutattad.


Este van. A szöveget már nagyon vágtam. Szerencsémre a fiúk egész nap itt voltak és segítettek.
-Ti mikor tanuljátok meg a szöveget?-kérdeztem.
-A mostani részhez most.-válaszolt Logan.
-Mivel egész nap ezt hallgattuk és mondtuk, így berögzült.-tette hozzá Carlos.
-Ahha. Én lemegyek vacsizni. Kértek valamit?
-Jól jönne valami kaja.
-Akkor mit szólnátok, ha rendelnénk pizzát?
-Remek.
-2 nagy sajtos-sonkás megfelel?
-Naná.
-Megyek, megkérdezem Anyut, hogy kér-e. Mindjárt jövök.-Azzal becsuktam az ajtót. Felmentem Anyu dolgozószobájába, hátha ott van. Persze, hogy ott volt.
-Szia. Rendelünk pizzát. Te is kérsz?
-Nem köszönöm. De aranyos tőled.
-Oké.-majd lementem és már hívtam is pizzázót. Leadtam a rendelést és a címet. 20 perc telt el, mikor az istenifinom pizza megérkezett. Fizettem, majd felvittem a szobámba, ahol már vártak rá.
 Elfogyasztottuk a pizzákat, a fiúk is elmentek. Tracey-vel ketten maradtunk szobámban. Miután mindketten letusoltunk, beállítottam az ébresztőmet hajnali négy-re. Nem volt kellemes megnyomni a négyes billentyűt, de muszáj volt. Ma kivételesen nem beszélgettünk, hanem korán lefeküdtünk aludni. Holnap nagy nap lesz.


 


2012. június 10., vasárnap

10. fejezet - Egy csajos éjszaka

Remekül éreztem magam. Nagyon örültem, hogy a fiúk megszervezték ezt a bulit. Eredményhirdetés után Kendall odajött hozzám.
-Te piszok hazudozó!
-Ugyan miért?
-Azt mondtad, nincs jó hangod. Pedig nagyon is jó hangod van.
-Fenéket. Szerintem te süket vagy. Nincs jó hangom.
-Álmodozz, ebből akár még album is lehetne!
-Igen, persze. Már látom is magam előtt. Katelyn Tarver, aki egyáltalán nem tud énekelni.-majd elröhögtem magamat. Ezután odamentem Tracey-hez.
-Ugye itt alszol?
-Viccelsz? Anyukáddal úgy beszélték meg a szüleim, hogy akár egész nyáron is maradhatnék!-erre a mondatra felcsillantak szemeim.
-A forgatásig 100.000%, hogy nem engedlek haza. Bár szerintem azután se.
-Helyes.
A bulinak vége lett, így Tracey-vel felmentünk, hogy átöltözzünk. Úgy terveztük, hogy egy igazi csajos pizsiparty-t tartunk.
-Keresünk fent egy pótágyat?-kérdeztem.
-Ugyan, megleszek a földön.
-Ki mondta, hogy neked lesz az ágy?-majd felmentünk keresni egyet. 5 perc keresgélés után Tracey szólt,
-Katelyn! Gyere ide!
-Megtaláltad az ágyat?-mire ezt kimondtam, már barátnőm mellett is voltam.-Istenem!-mondtam kezemet szám elé helyezve.-Ez a gitárom! Azt hittem elveszett a reptéren, amikor 2 éve New York-ba költöztem.
-Leviszem. Ott fog díszelegni a szobádban.
-Köszönöm.-majd megöleltem.-Én addig tovább keresem az ágyat.
Szerencsére nem kellett sokat keresni. Kb. 3 méterrel odébb volt gitárom helyétől egy vászonnal letakarva. Szerencsémre összecsukható, így egyedül le bírtam vinni.
-Trace, megvan az ágy.
-Remek. Én felállítom, te addig keres lepedőt, takarót, meg egy párnát légyszi.-adta ki a parancsot Tracey.
-Igenis Tracey kapitány!-majd tisztelegtem, mint egy katona.
-Khmmm?-kaparta meg a torkát.
-Ó, elnézést! Tracey kapitánynő!-majd Anyuhoz mentem, hogy beszerezzem a szükséges kellékeket.
-Anyu, merre találok lepedőt, takarót és párnát.
-A vendégszobában vannak a szekrényben.
-Remek, köszi.-majd puszit nyomtam piros arcára.
Felszaladtam, majd megkerestem a dolgokat. Hamar összeszedtem, így visszarohantam a szobámba. Tracey már fel is állította az ágyat, én pedig gyorsan megágyaztam magamnak.
-Elmegyek tusolni.-szólt, majd felkapta pizsamáját.
 20 perc után én voltam a soros a fürdésben. Felkaptam pizsmámat és beköltöztem szintén 20 percre a fürdőbe.
Mikor visszaértem Tracey laptopomat bújta.
-Mit csinálsz?
-Facebook, twitter. Csak a szokásos. Na de, hadd halljam! Mi van közted és Kendall között?
-Nem tudom.
-Szóval fejtsd csak ki!
-Tényleg nem tudom. Szerintem tetszem neki, mivel kb. a második találkozásunk után az ágyamon hagyott egy rózsát, egy plüssmacit és egy doboz csokit egy cetlivel, amin csak egy K betű díszelgett. A vázán is egy cetli
várta, hogy elolvassam. Ott elhívott görkorizni. Éééés szerintem az randi volt. Aztán egy napot eltöltött velem a parton. És már többször adtam neki puszit, de még sosem csókolóztunk.
-Azta. Miről maradtam le.
-Abban reménykedek, hogy a sorozatban a karaktereink egy párt alkotnak majd.-erre elvörösödtem.
-Hidd el, ennek szerelem lesz a vége. Hiszen olyan cukik vagytok együtt.
-És neked bejön James?
-Ezt meg honnan tudod?
-Ugyan, hisz ismerlek. Én azt is tudom, ki tetszik neked, ha még semmi jelét nem adtad neki.
Az egész éjszaka ezzel folytatódott, hogy Én és Kendall, hogy mennyire összeillünk és, hogy Tracey-nek bejön James. Reméltem, hogy össze fognak jönni, hiszen mégis a legjobb barátnőmről volt szó. és szeretném, ha boldog lenne.


2012. június 3., vasárnap

9. fejezet - Egy remek kis party némi pletykával


Egyszerűen gyönyörűen volt feldíszítve a kert. A világító lámpások, az égősor, az asztalon lévő gyertyák. Fantasztikus! Szóhoz sem jutottam.
-Mindenki fogjon egy tányért! Elkészült!
Miután mindenki megfogott egy tányért, libasorban felsorakoztunk Apu előtt. A sor így nézett ki: Elöl Tracey, majd James, Logan, Carlos, Én és Kendall. Anyu nem állt be. Tracey már meg is kapta Apu isteni finom hamburgerét, így odajött hozzánk.
-Kate, mikor kezdődik a forgatás?
-Úgy emlékszem július 15-én. És, hogy teljes legyen a nap, kb. hajnali 4-kor kell kelljek, mivel 5-re be kell érni. Tényleg Kendall, innen milyen messze van a stúdió?
-Innen úgy kb. 40 perc. De ha hozol laptopot, megmutatom térképen.
-Szupi. Szaladok.-majd letettem a tányért és felrohantam az emeletre a gépemért. Megfogtam, majd valami érdekes megragadta tekintetem. A net meg volt nyitva egy elég érdekes cikknél. Gondoltam Tracey nyithatta meg.
"Kendall Schmidt új barátnőt talált magának?" címmel. Lerohantam, hogy felhívjam Tracey-t és Kendall-t.
-Kendall, ezt szerintem látnod kéne. Tracey, te is gyere légyszi.-majd karon fogtam barátnőmet.
Felrohantam velük, majd Kendall kezébe nyomtam laptopom. Elolvasta a címet, majd felnézett ránk.
-Még nem olvastam el.-szóltam-,de a képet látva azonnal lerohantam.
-Én elolvastam és nem fog tetszeni...-figyelmeztetett Tracey.

"Kendall Schmidt-et, a népszerű Big Time Rush nevű zenekar tagját a napokban egy ismeretlen lánnyal látták Los Angeles utcáin görkorcsolyázni. A pár betért egy pizzázóba, ahol elfogyasztottak egy, a szemtanúk által is igazolt, szív alakú pizzát.
Azóta szerkesztőségünk azt is megtudta, ki ez a lány. A fiúk sorozatában, a Big Time Rush-ban, melyet a Nickelodeon csatorna fog sugározni a közeljövőben, ő alakítja majd Jo Taylor szerepét. A sorozat producerének, Dave Tarver-nek a lánya, Katelyn. Lehetséges, hogy több van Kendall és közte, mint barátság? Vajon a sorozatban kivel fog "kavarni"? Hamarosan ezt is megtudjuk."

Nagyon dühös lettem. Ami meg is látszott rajtam.
-Kate, nyugodj le.-tanácsolta Tracey-Így nem lesz jobb, hogy dühöngsz az egészen.
-Igaza van.-szólt bele Kendall.-Mikor először írtak ilyen pletykákat rólam, én is ugyanilyen dühös lettem. De rájöttem, hogy ezzel nem lesz jobb. Annyira mérges voltam, hogy szinte a magánéletemet lehetett olvasni mindenhol. Nem tudtam koncentrálni sem a dalokra vagy a forgatáson a szövegre. Aztán összeszedtem magam. Akik ismertek, tudták, hogy a legtöbb ilyen csak kamu.
-Igazatok van. Nem érdemes ezen rágódni.
Majd megnyitottam egy új lapot a neten, kerestem egy térképet és odanyomtam Kendall elé laptopomat egy gyors útvolnaltervezéshez. Beírta a címemet, mint kiindulási pont, majd a stúdió címét, mint végpont. Majd természetesen kipipálta, a 'Legrövidebb útvonal' fülecskét.
-Itt is van.
-Jó messze van. Köszi, később kinyomtatom.-majd cuppanóst nyomtam arcára.
Lementünk, majd James felénk tartott.
-Hol voltatok? Épp karaokezni készülünk.
-Én zsűri leszek-jelentettem ki-nem tudok énekelni.
-Bocsi, de neveket húztunk-szólt közbe Logan.
-És te Kendall-el vagy.-tájékoztatott Carlos.-Dave és Diana a zsűri.
-És a többiek kivel lesznek?
-Tracey és James. Calos meg én.
-Ahha.
-Természetesen sorszámot is húztunk. Az 1. páros Logan és Carlos, a 2. Kendall és Te, és a legutolsó 3. páros Tracey meg én.
-Na kezdhetjük fiatalok?-kérdezte Apa.-Szeretnék egy jót röhögni.
-Hahaha.-mondtam csípősen.
-Logan és Carlos, mit adtok elő?
-Meglepi.-szólt Carlos, majd megfordultak. Gondolom, hogy eldöntsék.-The City Is Ouuur Ouuur Ouuurs...-Remek hangulatot varázsoltak.
 
 
Miután elénekelték, Kendall-t én engem szólítottak.
-Ti mit fogtok énekelni?
-Meglepi-mondtuk gúnyosan. Majd mi is hátrafordultunk, hogy pontosan melyik dalt is választottuk.-Do you want to...
 
Miután befejeztük, James és Tracey volt csak hátra.
-És ti mit fogtok énekelni? De ha azt mondjátok, hogy meglepi...-majd csípősen nézett. James és Trace összenéztek, majd bólintottak.
-Megleeeepiiiiii.
 


2012. május 23., szerda

8. fejezet - A titok kiderült

Még mindig a parton napoztam, fülhallgatóm fülemben volt, hogy kizárjam a külvilágot. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy Kendall felkel mellőlem és telefonál. Kirántottam fülemből a fülhallgatómat, és hallgatóztam egy kicsit.
-Díszítés elintézve? Remek. Megérkezett a repülővel? Remek este 8-kor náluk.
Gyorsan visszatettem fülembe a kis hangszórókat, nehogy megtudja, hogy hallgatóztam. Ismét kivettem.
-Kivel beszéltél?
-Senkivel.
-A senkivel nem szokás beszélni.
-Nyugi, ez téged nem érint.-mondta, majd visszadőltem, hogy ismét napozhassak.
Este fél 8 van. Kezdett sötétedni.
-Szerintem induljunk haza.
-Rendben, de előtte egy shake-et?
-Szuper ötlet.
Kb. 5 percnyire találtunk egy kávézót. Kendall feltett egy kalapot és nagy napszemüveget, ami eltakarja a fél arcát.
-Minek ezek?-kérdeztem.
-Nehogy felismerjenek.
-Ahhh. Persze.
-Miben segíthetek?-kérdezte a pincérnő.
-Én egy epershake-et kérek.-válaszoltam.
-Én egy banánturmixot.
-Egy pillanat türelmet.
2 perc múlva visszajött a pincérnő az italokkal kezében. Fizettünk, majd elindultunk haza. Ahogy elhaladtunk a lámpák előtt, azok hirtelen felvillantak, én pedig annyira megijedtem, hogy majdnem magamra borítottam az epershake-emet.
-TE mindig ilyen ijedős vagy?
-Én ijedős? Majd adok én neked!-annyira röhögtem, hogy a lábamon is alig bírtam állni, nemhogy még "adni" neki.
10 percnyi röhögés és séta után megpillantottam otthonom. Előkotortam táskám legmélyéről a lakáskulcsomat és kinyitottam a zárat. Sötét volt, ezért felkapcsoltam a villanyt.
-MEGLEPETÉÉS!-üvöltötte James, Logan, Carlos, Anyu, Apu és Tracey.
-Úristen! Tracey!-odarohantam hozzá és megöleltem.-Te hogy kerülsz ide? Igazán szólhattál volna!
-Kérdezd a srácokat! Ők intézték el az egészet!
-Ti...!-szóhoz sem jutottam, annyira örültem a legjobb barátnőmnek. Persze az ölelések nem maradhattak el. Miközben senki nem figyelt egy puszit nyomtam Kendall arcára.
-De miért hívtátok el Tracey-t?
-Mert gondoltuk rendezünk egy bulit.
-Amolyan 'Gratulálunk, hogy megkaptad a szerepet!' bulit.
-Mikor először mentünk le a partra, amíg öltöztél, megdumáltuk Tracey-vel, hogy jöjjön Los Angelesbe.-Most jöttem rá, hogy én még mindig fürdőruhában vagyok, a többiek meg teljes mértékben a bulihoz öltöztek
-Kaphatok 2 percet, hogy átöltözzek?
-Csak nyugodtan.
-Tracey, gyere velem!
Felrohantunk az emeleten egyenesen be a szobámba. Kinyitottam szekrényem ajtaját, és előkerestem a felül fekete, alul csíkos egyberuhámat, amihez egy fekete masni társult öv gyanánt. Előkerestem a fekete balerinacipőmet szintén a szekrényemből. Elővettem ékszeresdobozkám, és abból a szív alakú medálomat kerestem meg, ami mellett egy kis kulcs lógott, na meg persze egy fekete, szegecselt karkötőt.
-Ez jó? Nem öltözök túl a bulihoz képest?-kérdeztem.
-Dehogy, ez a tökéletes ruha. Istenien áll rajtad.
-Jó, csak mert szeretnék tetszeni Kendall-nek.
-Majd az éjjel beszámolót kérek!
Miközben ezt kimondta, én átszaladtam a fürdőbe, hogy felölthessem öltözékem.
-Kész! Mehetünk le!
Mikor leértünk senkit sem találtunk.
-Biztos a kertben vannak. Apud grillezni akart.
Amint kiértünk, bebizonyosodott, hogy Apu grillparty-t tervezett.



2012. május 13., vasárnap

7. fejezet - Tengerpart

A tengerpart felé menet beszélgettünk, röhögcséltünk. Amint megpillantottam a partot, beleszerettem.
-Ez gyönyörű!
-Még nem jártál a parton? Mondd csak, hányszor voltál Los Angelesben?-kérdezte James.
-Mindig csak Anyuhoz jöttem egy-két napra. Többnyire beszélgettünk és vásároltunk. A partra sosem jöttünk le.
-Ahha.
-Na, de mit csináljunk?
-Ez jó kérdés.
-Szerintem én napozok egy kicsit.-azzal leültem, lábaimat kinyújtottam és kezemre támaszkodtam. A fiúk is csatlakoztak.
-És Dave tényleg az apukád?
-Hmm?
-A producer tényleg az apukád?
-Igen. Eddig nála laktam New York-ban, de azt mondta, hogy mivel "túl elfoglalt", ezért most itt leszek Anyuval, és hogy két napom van csomagolni és elbúcsúzni a barátaimtól. Teljesen öszetörtem és úgy éreztem, hogy bárki hírességgel is találkozzak, soha nem leszek olyan, mint azelőtt, hogy idejöttem.
-Nehéz lehetett. Úgy értem, két nap.-szólt Kendall.
-Igen, aztán aznap, mikor megérkeztem, este már megismertelek titeket.
-És most a nyár felét Apuddal töltöd. Meg velünk.
-Igen, csak egy kicsit mérges vagyok rá. Persze örülök, hogy találkoztunk meg minden, de aznap amikor közölte, hogy költözöm, összetörte a szívemet.-szontyolódtam el.-Na, de, hogy ne csak én meséljek, ti is mondjatok valamit!
-Hát... Annyira nincs sok mesélnivalónk. Amióta beindult a karrierünk, nemsokat vagyunk otthon a családunkkal.-mondta Kendall.
-Inkább csak ünnepekkor vagyunk együtt, mint a karácsony.-tette hozzá Logan.
-Óh... Értem. Hány óra lehet?
-Mindjárt 8.
-Akkor lehet megyek haza.-azzal felkeltem napozóhelyemről.
-Nem maradsz még?
-Nem hiszem.
-Kár. Beakartunk dobni a vízbe.-szórósan néztem rájuk.-Nyugi, csak vicc volt.
Reggel van. Laptopom pittyegésére keltem fel. Kikelek az ágyból, majd megnéztem miért pittyegett. Jött egy e-mail a rendezőtől. Ez állt benne:
"Kedves Katelyn Tarver!
Mellékletként elküldtem a teljes forgatókönyvet. Aminél ott szerepel, hogy "Katelyn:...", azt tanuld meg, mivel az a Te szöveged! A forgatás július 15-én kezdődik, a 4-es stúdióban, Hollywoodban, reggel 6:00-kor. Próbálj meg 5:00-ra beérni, hogy az öltözőben lehetőség legyen a sminkelésre, hajigazításra és természetesen az öltözésre. Szeretettel várunk. Josh Goldwin rendező" Olvasván tudatosult bennem mindaz, amit tegnap a parton a fiúkkal beszélgettünk. Hogy milyen híresnek lenni. Kissé féltem ettől, de ha már megkaptam a szerepet, akkor nincs megállás!-gondoltam. Mivel az idő jobb nem is lehetne, így elhatároztam, hogy ma a parton töltöm napomat napozással és úszkálással. Odaléptem szekrényemhez, kinyitottam és előkotortam a rózsaszín, fehér pöttyös bikinimet.
 
Pont, mint a sötétrózsaszín lenge nyári ruhámat, meg persze a lábujjközös papucsomat.
Kezembe vettem, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ott felvettem fürdőruhám, majd rá a lenge nyári ruhát. Visszamentem kis szobámba, hogy megkeressem a strandtáskámat. Nagyon nehezen, 10 perc keresgélés után a szekrényem legalján sikerült ráakadnom, csak egy dolog rontotta el a kedvem. Az egész szekrényemet sikerült kipakolni. Miután mindent visszapakoltam, eltettem a táskába a törülközőmet és 2 liter barackos üdítőt. Beletettem továbbá a telefonom és a fülhallgatómat. Készen is vagyok.
Meg is érkeztem Los Angeles tengerpartjára. Nagyon kellemes hely. Megkerestem a számomra legmegfelelőbb napozó helyet, és már feküdtem is le, hogy napozzak. Fülhallgatómat belehelyeztem fülembe, kikerestem egy jó számot, ami ezúttal Nicki Minaj és David Guetta számára, a Turn Me On-ra esett a választás. 10 percig süttettem a hátam, majd mikor megfordultam, hogy hasam is érje napfény, megijedtem. Kendall állt ott.
-A szívbajt hozod rám!-szidtam meg bohókásan.
-Valahogy ez mindig sikerül.
-Hát igen. Pedig örülnék, ha ez a jövőben nem folytatódna!
-Nem ígérhetek semmit!
-Na mindegy, lehet, hogy hazamegyek, beszélnem kéne Tracey-vel.
-Ne menj el, tud várni!
-Lehet, de muszáj beszélnem vele.
-Nem hagyom, hogy hazamenj!
-Miért? Van valami, amit nem kéne látnom?
-Neeem.-mondta kissé elbizonytalanodva.
-Mi van otthon?-faggattam.
-Semmi!
-Rendben, este úgyis kiderítem!-mondtam, majd miközben napszemüvegem feltettem, gonosz kacajjal jeleztem, hogy előlem semmit nem lehet elrejteni.



2012. április 30., hétfő

6. fejezet - Boldogság netovábbja

Hihetetlen érzés volt. Apukám karjaiba bújva sírtam. Amikor közölte, hogy a nyáron Anyuhoz költözöm, nagyon rosszul éreztem magam. Olyan érzés volt, mintha le akart volna rázni. Ebben a pillanatban éreztem úgy, hogy nem 100, hanem 100.000%-ot kell teljesítenem, hogy egyformán láthassam a szüleimet. Végül a rendező törte meg a csendet.
-Elnézést, nem akarok bunkónak tűnni, de el kéne kezdeni a meghallgatást.
Kibújtam Apu ölelő karjaiból, majd megtöröltem könnyes szemeimet.
-Kezdhetjük.
3 óra van. A mobilom előttem van az asztalon. Az izgalomtól csak nézem és kezemet tördelem. Végül 15:04-kor megcsörren. Ismeretlen számomra a szám. Felvettem.
-Hallo?
-Hallo, Katelyn Tarver-rel beszélek?
-Igen, én vagyok az.
-A szerep miatt telefonálok. Megvannak az eredmények. Gratulálok! Te kaptam meg Jo Taylor szerepét! Kérlek, add meg az e-mail címed, hogy elküldhessük a forgatókönyvet és a szükséges infókat az első forgatási napoddal kapcsolatban.
-Úristen, el sem hiszem, hogy én kaptam meg!-majd diktáltam e-mail címem.
-Remek, köszönöm. Még este elküldjük. Visszhall.
-Köszönöm, Visszhall.-majd kinyomtam.-ANYU! Megkaptam a szerepet!
-Tényleg??!! Tudtam, hogy sikerül!
-És a legjobb az egészben, hogy Aput is láthatom.
A csengőnk hangja hallatszódott. Lerohantam és ajtót nyitottam. Csöppet sem meglepő módon Kendall, James, Logan és Carlos álltak az ajtóban.
-Szia Jo Taylor!-mondták kórusban.
-Máris tudjátok?
-Mit gondolsz, ki döntött?-jegyezte meg Logan.
-Óhh. Olyan jó érzés gondolkodni. Na de irány befelé.-majd arrébb álltam az ajtóból. Mindegyikük otthonosan mozgott, ismerték már a szobámhoz vezető utat. Az ágyamra nem tudtak mind leülni, mivel a laptopom foglalt rajta helyet, megnyitva a Skype fiókomat, amint videochatelek Tracey-vel.
-Itt vagyok, Trace. Csak a fiúk jöttek át.
-Hello.-mondták kézfeltartva, szintén egyszerre.
-Sziasztok!
-Na hol is tartottunk?
-Épp a meghallgatást mesélted.
-Ja, persze. Szóval egy nő behívott, ahol a srácok vártak, a rendező és a producer. És nem fogod kitalálni, ki volt a producer!
-Gőzöm sincs, szóval áruld el!
-Az a személy aki "túl elfoglalt" nyáron és aki kigondolta, hogy erre a nyárra ideköltözöm Anyuhoz.
-Nem mondod, hogy Apukád volt!
-Pedig jobb lesz, ha elhiszed.
-Tracey! Vacsora!-hallottam Trace anyukája hangját!
-Egy pillanat Anyu!-kiáltott vissza.-Úgy sajnálom Katelyn, de mennem kell! Holnap?
-Mindenképpen! Szia!
-Szia. És nektek is szia fiúk.
-Szia.-visszahangozták, majd Tracey kilépett. Én még fennmaradtam.
-Ő a barátnőd?-kérdezte James.
-Igen. Tracey Goss.
-Jó csaj.
-Ez meg fogom írni neki. Na de mit szeretnétek csinálni?
-Gondoltuk lemehetnénk a partra.
-Szupi. 2 perc és átöltözöm.
-Így nem jó?-kérdezte Carlos.
-Nem.-majd kinyitottam szekrényemet és a sötétkék felsőmet, egy kissé koptatott shortot, a párducmintás cipőmet és a szürke kalapom vadásztam elő.
-Jó sok cuccod van.-jegyezte meg Kendall.
-Köszi.-majd kivonultam a szobámból át egyenesen a fürdőbe. Gyorsan átöltöztem, majd visszatértem, ahol a fiúk már vártak. A laptopomat birizgálták.
-Hé, ti meg mit csináltok?
-Semmit.-majd gyors kattanást hallottam.
-Csinos vagy.-jegyezte meg Kendall.
-Köszönöm.-feleltem a kedves bókra kissé elpirultan.-Na indulhatunk.